Kedvenc filmes idézeteitek, jeleneteitek

Ejh, milyen jó megérzéseid vannak, valóban nem gépeltem be.

Igen, el tudom, majd holnap feltöltöm data.hu-ra, és elküldöm a linket. [Igazából neten is fent van, de nincs dokba szerkesztve.] Majd előkotrom a Szilmarilokat is, az is meg van elektronikus formátumban.

Standard verzióban hiányoltam, hogy elhangzik az "Én majd megtöröm!" mondat, de Gandalf és a Boszorkánykirály nem is találkoznak...
Annyira jól megcsinálták, izgultam, hogy túléli-e Gandalf és Pippin. Meg Eowinnál is izgultam, pedig olvastam is meg tudom is a végét...

Gondolom nem begépelted a részt, elektronikus formában ha megvan akkor el tudnád küldeni?

Man literally too angry to die

Ehhez párhuzam.

Amikor az Ork Kapitány és Angmari Boszorkányúr jelentében az ork rákérdez, mi legyen a mágussal, a mozis verzióban (szinkronos) ezt mondja a Nazgúlok Ura:

Majd én megtöröm.

A bővítettben pedig ezt:

Ő az én gondom.

[Amúgy lehet, hogy fordítva van. ]

Egyébként ez a jelenet, amit idézel, a könyvben is benne van, csak nem Minas Tirith magasabb szintjein, hanem a Kapunál:

"Ekkor a Fekete Kapitány fölállt a kengyelben, rettentő hangján elkiáltotta magát, valami iszonyatos, elfeledett, szívet s követ rengető nagy erejű nyelven.
Háromszor kiáltott. A roppant kos háromszor dobbant. S az utolsó dobbanásra betört Gondor kapuja. Mintha varázsszóra robbant volna szét; villám reccsent, s a két kapuszárny darabokban hullott a földre.
Belovagolt a Nazgúlok Ura. Alakja feketén magasodott a tüzek hátterén, mint maga a roppant és kétségbeejtő fenyegetés. Belovagolt a Nazgúlok Ura, belovagolt a kapubolton, amin ellenség még nem lépett át, s mindenki menekült a tekintete elől.
Kivéve egyvalakit. Várakozva, némán és mozdulatlanul, még mindig ott ült a kapu előtt Gandalf, Keselyüstök, a világ szabad lovai közül az egyetlen hátán, aki elviselte ezt a rettenetet, rendületlenül, mint egy sírszobor a Rath Dínenen.
A Fekete Lovas hátravetette csuklyáját, és íme! Királyi koronát viselt; de a korona láthatatlan fejen ült; a vörös tüzek átcsillantak a korona és a köpönyeges roppant fekete váll között. S a láthatatlan száj gyilkos nevetésre nyílt.
- Vén bolond! - mondta. - Vén bolond! Ez az én órám. Hát nem ismered fel a Halált, ha látod? Halj meg, hiába, és légy átkozott! - Magasra emelte a kardját, és a pengén láng futott végig.
Gandalf nem mozdult. Ám ebben a pillanatban, a város valamelyik udvarán elkukorította magát egy kakas. Élesen, tisztán kukorékolt, mit sem törődve boszorkánysággal, háborúval, mert ő csak a napot köszöntötte, ami messze a halál árnyai fölött a pirkadattal bukkant föl az égen.
S mintha erre válaszolna, messziről más hang is zendült. Kürtöké. Kürtöké. Kürtöké. A fekete Mindolluin oldala tompán visszhangozta. Nagy északi kürtök zengtek vadul. Rohan végre megérkezett."

K@rva jó! A filmben is üt, a könyvben is.

"Go back to the abyss! Fall into nothingness that awaits you and your master!"
"Do you not know death when you see it, old man? This is my hour!"

Írásban nem is lehet visszaadni azt a hatást amit ezek a mondatok keltenek...

Man literally too angry to die