Minden, ami futball - Focisarok

Lehet, hogy a France Footlball kezében kellett volna hagyni az Aranylabdát, és akkor nem született volna ilyen megkérdőjelezhető eredmény. Érdekes, ha valamiben benne van a FIFA, akkor mostanában mindig ilyen furcsa döntéseket hoznak.

Ami pedig a vb szerepét illeti, gyakorlatilag évek óta íratlan szabály volt, hogy a győztes csapatból választanak Aranylabdást (1998-Zidane, 2002-Ronaldo, 2006-Cannavaro). Mondjuk ez sem volt éppen egy szimpatikus hozzáállás, mert szerintem a fociszezon ilyenkor is több mint egy vb döntő, ezért tartom mai napig enyhet túlzásnak mindhárom játékos - különösen Cannavaro - győzelmét, elismerve persze, hogy Zidane és Ronaldo is egy korszakos zseni, meg Cannavaro is a világ legjobb védője volt egykor.
Viszont érdekes, hogy ez a tendencia éppen abban az évben szakadt meg, amikor a győztes spanyoloktól két olyan játékost is jelöltek a címre, akik azért egész évben, sőt évek óta meghatározó szerepet játszanak mind klub, mint pedig válogatott szinten. Ehhez képest megkapja a vb-n szinte észrevehetetlen Messi.

Egyébként még a vb idején írtam, hogy amennyiben nem Schneider kapja az Aranylabdát, akkor igazságtalan döntés születik. Ezt nagyjából most is tartom, bár el kell ismerni, hogy a holland is visszaesett az őszi szezonban. Xavi és Iniesta viszont nem, szóval minden szempontból rossznak tartom ezt a döntést. Arra is kíváncsi lennék, hogy mit érez most ez a két játékos, tudva, hogy - többek között - nélkülük Messi sehol sem lenne (lásd: argentin válogatott), mégis megint a Bolha gyűjti be a legnagyobb egyéni elismerést.

A régi rendszer szerint, azaz az újságírói szavazatok alapján Xavi kapta volna az Aranylabdát, Messi pedig dobogóra sem került volna.

Mindig is volt valami diszkrét bája a FIFA legjobbja eredményhirdetésének. Emlékszem, régen nézegettem, hogy az ilyen Virgin-szigeteki és hasonló szövetségi kapitányok, ahol emlékezetem szerint az egész országban található 200 amatőr focista összesen, hogyan szavaztak, és néha egészen vicces nevek szoktak felmerülni meglepő sorrendben. Így az a feltevés, hogy Xavit például sokan összekeverhették Xabi Alonsóval, engem egyáltalán nem lep meg, és nagyon is elképzelhetőnek tartom. Nos, ez az őrült demokrácia addig jópofa is volt, amíg nem az Aranylabdát ítélték oda úgy, hogy mindenki szavazata azonos súllyal számított, és a nevesebb cím eldöntését meghagyták a profi újságíróknak. Ami viszont a fenti cikkben szerepel, az már inkább szomorú...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.