The Elder Scrolls V: Skyrim

Hűséges lovam "fekete hajnal" szirti kecskéket megszégyenítő szikla ugrásaival, szívós vágtáival, harcias hősiességgel ált mellettem mindvégig. Úgy döntöttem megfáradt jó öreg paripám megérdemli a pihenést és sarki farkasoktól távol békés hegyi levegőn végső szabadságra ítélem. Ám mikor meglátván, hogy felpattanok egy fiatal, szikla szürke szilaj társára akit utódjaként választok. A tűz hirtelen kiégett csillogó tekintetéből és lehajtott fejjel szomorúan soha nem látott reménytelenséggel a szemében eloldalgott. Messziről figyeltem. Egyszer még visszanézett rám a sűrű hóesésben, halkan fújtatott és fekete szőre lassan eltűnt az éjszaka sötétjében...