Én is lopakodós íjász karaktert csináltam, de próbálom abszolút életszerűre venni. Egyrészt az íj mellett csak 1 darab tőrrel vagyok felszerelkezve. Szándékosan, ugyanis eldöntöttem az elején, hogy a karakterem alapvetően vadász, a vad után meg nem lehet pajzzsal/karddal/fejszékkel felszerelve lopakodni. Könnyű páncél, csak egy tőr az oldalamon, és íj a kezekben.
Ebből fakadóan, ha közelharcra került a sor eleinte, akkor gyakorta én húztam a rövidebbet. Még most is mócsing vagyok közelharcban a keményebb ellenfelekkel szemben: a kétkezes csapásokat vagy a vadállatok támadásait nem is lehet tőrrel blokkolni (nagyon helyesen különben!). De viszont már jól lopakodom és kitanultam/kitapasztaltam a megfelelő taktikát. Ugyanakkor ott a veszélyforrás mindig, hogy mi lesz, ha megtalálnak. Egy szál tőrrel például egy draugr scourge ellen, ha már a nyakamban lohol és nem tudom lerázni vagy beszorít valahova, tuti vesztes lennék.
Ami pedig a fegyvereket/felszerelést illeti: nevetségesen könnyű lenne tápolni a játékban, így hoztam magamnak néhány szabályt. Csak magam gyártotta páncélban nyomulok, csak magam gyártotta vagy talált fegyverrel. Érceket, bőröket nem vettem eddig, csak magam által lőtt/talált anyagból dolgoztam.
Mágikus tárgyat csak akkor rakok el, ha még nem ismerem a belé foglalt bűbájt. Ekkor persze szétkapom a cuccot, hogy megtanuljam belőle. (De például a kriptákban sem fosztogatok, csupán a legyőzött ellenfelek holmijaiban, illetve a kincsesládákban turkálok.) Egyébként a saját cuccaimat még nem bűvöltem meg, szimpla holmikkal is jól elvagyok.
Mindezt a legelejétől fogva expert nehézségen, kikapcsolt quest-követési rendszerrel, nem lesve az érdekes helyeket mutató jelzéseket.
Ja, és nem növelek meg cseleskedve skilleket. Tehát nem kovácsolok orrba-szájba, csak saját szükségletre, illetve saját alapanyagokból eladásra maximum, ha sok gyűlik össze, és nem is próbálok meg ártatlan városiak mögött guggolva rejtőzni, hogy nőjön a sneak skillem stb.
Ja, és mindig egyedül megyek, társ csak akkor jöhet szóba, ha a küldetés megköveteli a jelenlétét.
Így szerintem még inkább élvezetes a játék, van benne kihívás (bár mostanra már elég jól boldogulok és ritkán kell szentségelnem valami miatt) és jobban értékeli az ember a nehezen megszerzett javakat is.
Így például igazán tudtam örülni az első elf íjnak, amit egy vámpír mester ládájából kotortam ki, mert persze pont az elf cuccokhoz nem találtam elegendő ércet idáig, így a legyártásuk csak álom volt a számomra. Most is azt használom, kissé feljavítva persze (arra volt szerencsére elég ércem). Éppen ma találtam egy ebony bow-t, de egyelőre a felturbózott elf íjam még jobb
Szerk.: Ja, én meg 26-os vagyok most, szóval nagyjából hasonló szinten állunk
Endure. In enduring, grow strong.
Egyébként tényleg durva, 3-szoros sneak attack-el már a táposabb ellenfelek is egy lövéstől megfekszenek. 
