Pont a gazdasági tárgyaknál van az, hogy 500 fős előadó és 2 zh.
Azt, hogy hanyadrészét használja utána az ember még nem tudom, de egyik srác úgy fogalmazta meg, hogy szemléletet ad. Ez elég tág, de igaz lehet.
Man literally too angry to die
Nem mintha csípném a gazdasági jellegű tárgyakat, de ha a munkáltató azon vernyog, hogy a kikerülő mérnökök szakbarbár állatok, elégtelen a gazdasági jellegű képzés, akkor erre nyilván lépni kell valamit.
Én azt is úgy tapasztaltam, hogy ha érted valamiről, hogy mire való, akkor valószínűleg motiváltabban állsz a tárgyhoz és érdekesebbek, életszagúbbak az előadások is DE ettől még ugyanannyi példán keresztül kell rágnod magadat, pár dologból meg a kép jó, ha a grande finale-ra összeáll. Ráadásul a szakosodás olyan mértékű lehet, hogy több tárgynál nem is lehetnek képesek megmondani, hogy mire fog ez kelleni, kell-e egyáltalán ez viszont meg teljességgel érthető. Egy haverom ezt úgy vázolta, hogy az egyetemen összeszedett (egyébként is elfelejtett) dolgoknak 1%-át, ha használni fogod. Miért tanulj? Mert gőzöd nem lesz róla, mikor melyik 1% fog kelleni.
A legnagyobb problémát nem ebben látom az oktatásban, legalábbis, közvetlenül, mint kiváltó okot, nem. Inkább bajos volt az idiótán levezetett bolognai rendszerre való áttérés (eddig oktatótól ennek ellenkezőjét még nem hallottam), kevés a gyakorlat, a labor, nagy az egy oktatóra jutó hallgatószám. Mindig ezzel az allegórával szoktam pedálozni, de tényleg az van, hogy áll a G-ben - mondok egy számot - tíz eszterga, abból egyen egy oktató mutatja meg húsz embernek, hogy ha működne, mit kellene látni. Nincsenek eléggé bátorítva a csoportos projektek és az egyéni teljesítmények, szakkörök, kevés a szakosztály, esetleg nincs elegendő - vagy rossz helyre pozicionált a - forrásuk.
Holott - gondolom én? - az egyetemnek már nem arról kellene elsődlegesen szólnia, hogy 500 fős előadó és két zéhá.