Mass Effect 3

Nnnnnna. Végre-valahára eljutottam a végjátékig. Statisztika:

- 49 óra a legutolsó csata előtt, és mint hallom, pár órát még el lehet tökölni a végével. Azért tartott ennyi ideig, mert minden egyes küldetés után tettem egy kört a Citadelen és a hajón, ugyanis a legénységnek mindig volt valami mondanivalója, valamint le lehetett adni pár mellékküldetést.

- 7148 war assetet sikerült összekaparnom, az 3574 EMS-nek felel meg. *yeah, köszi, BW* Az összes bolygót felderítettem és az összes mellékküldetést megcsináltam, és tudom, hogy pár banánhéjon elcsúsztam (pl. Maelon kutatása, pár közbeszólós döntés itt-ott), de így sem egészen értem, hogy sikerült több mint nyolcszáz pontot elveszítenem. Készítettem két mentést, az egyiket megbuheráltam a savegame editorral, a másikkal meg majd kipróbálom a multit, most viszont szeretnék a játék végére jutni.

Egy szakasza volt a játéknak, amit nagyon untam, Palaven és Tuchanka között (teli semmilyen mellékküldetésekkel), onnantól fogva viszont megbűvölve tapadtam a képernyőre. Vannak gyengeségei, de ezek jó része már az előző részben is jelen voltak, és úgy-ahogy megszoktam őket, a két legnagyobb problémám a kegyetlenül beszűkült párbeszédrendszerrel (paragon vagy renegát) és a rengeteg automata szövegeléssel van. Meg a lineáris, kevés helyszínes shooter-jelleggel, de ezt már szinte említeni sem érdemes.

Az ellenfelek közül kettő van, akik elől sikítva menekülök, a phantomok és a banshee-k, mert kegyetlenül fel tudnak szecskázni. Utóbbi dizájnjáért pacsi a készítőknek, amikor megláttam egyet, aki az ablaküvegen át sasolt engem, egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha egy Alien-filmbe csöppentem volna.