Ami a mieinket illeti, számomra meglepő, hogy ennyire jók voltunk. Már önmagában az is több mint szenzációs, hogy két Eb-résztvevő ellen hoztunk 4 pontot, és a játék képe alapján a 6 is simán meglehetett volna. Ami viszont még kiemelkedőbbé teszi ezt, hogy mindezt a szezon vége után értük el. A magyar válogatottra nem szokott jellemző lenni, hogy ilyenkor, júniusban fizikailag meg szellemileg még alkalmasak legyenek bármire is a futballpályán. Ilyenkorra általában már elkészültek az erejükkel, gondolatban meg valahol a tengerparton szoktak járni.
Az ellenfeleinkre nézve ugyanakkor elég elkeserítő volt ez a két találkozó. Most vagy az van, hogy tényleg ennyit tudnak, amikor topformában vannak, márpedig ezzel a játékkal nem sok jóra számíthatnak, még a csehek sem egy még oly gyenge csoportban, mint amilyen az övék. Vagy azoknak van igazuk, akik szerint ezerrel tartalékolnak, meg titkolják a taktikai variációkat, meg a játékosok féltik magukat a sérüléstől, és nem mernek odalépni, stb. Akkor viszont mi a fenének lekötni drágán ilyen barátságos meccseket és lejáratni saját magukat?...
Tágabb értelemben nézve maga az Eb szempontjából is kicsit aggasztó volt ez a két mérkőzés. Nekem legalábbis felsejlett a 2004-es sztori. Ha ezek a csapatok ilyen formában vannak jelenleg, akkor mit várhatunk a nagyoktól, például a sérüléshullám által tizedelt angoloktól, vagy a teljesen kifacsart, másfél héttel ezelőttig egész tavasszal szerda-szombat ritmusban játszó spanyoloktól, stb. Úgyhogy a pénteki és a ma esti barátságos meccsek után én bizony többségében unalmas, eseménytelen csoportmérkőzéseket vizionálok...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
