Csajozás!!!:) - csajok és pasik

A barátnőddel kapcsolatos helyzet kicsit ismerős nekem most nyár elejéről. Akkor volt egy barátnőm, egy ideig egész jól mentek a dolgok, némi fejlődést is fel lehetett fedezni, kezdetem örülni, hogy mindjárt tényleg komolyra fordul... de erről valahogy pont lecsúsztam.
Vele volt ez egy idő után, hogy találkozunk Pesten, másnap lemegyek Balatonra, aztán pár nap múlva eszembe jut, hogy "hoppá, akár fel is hívhatnám". Utána megint egy-két napig érleltem a gondolatot és csak aztán hívtam fel - maga a beszélgetés rendben volt de na, gondolom érted.
Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen, de végül valahogy akármilyen irányból közelítettem meg a dolgot, arra jutottam, hogy ennek így semmi értelme.

Ja, igen... el ne szalaszd ezt a "Ramona"-t!!
Szintén az említett kapcsolatom idején volt kb két hét alatt két baromi jó, teljesen különböző lehetőségem erre-arra - igaz, egyik sem hosszútávú kapcsolattal kecsegtetett -, ami (nálam?) azért soknak számít annyi idő alatt. Még egész tisztes véralkoholszintem is volt mindkét este folyamán. És mit csináltam? Semmit!
Mindkettőnél elbizonytalanodtam, hogy jól döntöttem-e, már hazafelé. Másnap estig rohadt büszke voltam magamra. Azóta meg értetlenkedve tekintek vissza, hogy mennyire nem sikerült jól felmérni a helyzetet és úgy cselekedni, ahogy mind az ösztön, mind a logika sugallta.
Ez most nem csaljmegbárkitbárkivel-reklám! Csak szerintem olyan helyzetben lévő kapcsolatnak, mint amilyennek a tiédet értem, jót nem fog tenni az sem, ha Ramonát elküldöd a francba. Legalábbis én napokon belül rájöttem, hogy valahogy kifejezetten rosszat tett a két nem-megcsalásom a kapcsolatomnak... nem tudom, hogy van ez.

szerk.: pont ma raktam be a Scott Pilgrimet tanuláshoz háttérnek... R.Flowers tényleg adja!

Hmmm...szar helyzetben vagyok.
Kezd a kapcsolatom a vége felé közelíteni...az én oldalamról. Lassú tűzön ég el, legalábbis úgy tűnik.
Erre két-három hete jöttem rá. Azóta vannak gyomorgörcseim, mert nem tudom megmondani ezt valakinek, aki mindeközbe rajong értem. Attól nem parázok, mi lesz velem utána, most úgyis lefoglal az iskola, majd a felvételi. A nagyobb gond, hogy ha barátnőmmel vagyok, akkor ezek a kétségek, gondolatok, eltűnnek, ám amint kilépek az ajtón, folytatódik, és ott van az érzés újra. Sőt, ehészen addig amíg nem találkozunk újra, minimálisan hiányzik. (Persze azért egy hét után már valóban hiányzik)
mindemellett mindjárt itt a 18. születésnapja, a hatodik hónapunk, s a valentin-nap egy héten belül.
Egy héttel ezelőttig ez nem volt ekkora gond. De mióta múlt héten hirtelen egy lány - akire az évnyitón azt mondtam magamban, hogy egyaránt veszélyes lenne egy friss kapcsolatomra, mint a házasságomra, sakivel fél év alatt öt mondatot beszéltem, illetve kb egymásra se néztünk - 3 nap alatt odajött többször dumálni random, mellém ült a kocsmában mindig, amikor a többi csajjal söröztem, megkérte, hogy várjam meg, s kísérjem el, mert nem talál ki a metróig (500méter egyensen a klinikákig kb. -.- ), színészpróbákon a random körbeállunk-kezetfogunk (3 ilyen volt) előadásrészbe se került mellém fél év alatt, s az utolsó három próbán meg akkor is mellém került, ha direkt arrább slisszoltam, szóval csupa-csupa ilyen dolog, ami nagyon...félreérthetőek, nagyon apró dolgok, de azért nem kicsit fura, hogy hirtelen ez van. mégis felkavaró, s a lassú tüzet óriási lángokká szította. Sajnos azóta meg szünet volt részéről hétvégén , egy árva hang se, ma meg nem volt órája. fasz tudja mi van.
Holnap veszem fel a táncosok pantomim-vizsgáját, ahol ő is ott lesz, talán elhívom teázni (mert azt szereti).
nagy dilemma, nem érzem túl fair dolognak, de ha lekoptat, akkor legalább teljes figyelmemet a probléma másik részére tudom fordítani. Ha meg nem, akkor azért tudok arra figyelni.
S hiába volt egy adrenalin-löket az önbecsülésemnek az, hogy összejöttem mostani barátnőmmel, kb még soha nem paráztam ennyire a kosártól. Ha nők "meghódítsáról" van szó, akkor olyan vagyok kb, mint a legfélénkebb srác a legelső randi meghívás előtt. ááá...faszom se tudja, van valami a csajban, és basszus, a legjobb szó erre szituációra kb. a crush.
Múlt héten néztük barátnőmmel a Scott Pilgrimet, kifejezetten hasonló a helyzet (remélem hét ex azért nincsen) csak nem annyira színes a lány haja, mint Ramonának
Utolsó gondolat: féltem mostani barátnőmet, mert velem ugyanezt csinálta volt barátnőm, nagyon szerettem, s kb belehaltam, pedig arról a kapcsolatról tudtam már egy ideje, hogy halott - de ez tulajdonképpen működne, ha egy magasabb szintre tudnám emelni, semmi drámázás, totál egyetértés, sok közös téma, s messze többet kaptam tőle öt hónap alatt, mint exemtől másfél év alatt. mégis...
Még két hét, és nem lesz olyanom, hogy gyomor.