akkor ,megnyugodtam hogy nem csak az enyém ilyen...
pénteken találkozunk, hogy kiírassuk őt a telenoros családi csomagból, egy élmény lesz.
jah meg amúgy együtt dolgozunk. élmény...

Oké, sajnálat elmúlt nagyrészt, kis bűntudat néha azért előjön, de újra kezdem élvezni a szabadságot, nem is gondoltam volna, hogy ez lesz.
Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy ő keresni fog engem. Megkért ne töröljem fb-ről. Oké. Találkozzunk, beszélni kéne, hogy továbblépjen. Rendben.
De az, hogy rám ír hogy elmondja milyen szarul van, meg én hogy vagyok, stb, meg reggel-este ír, fura. Nem akarom elküldeni őt, de mondogatom neki, hogy elkéne gondolkoznia, mennyire jó az neki, ha írogat nekem, én meg semleges hangnemben válaszolgatok.
szerencsére neki nem is lehetnének jobb barátnői. egy kis ideig úgy éreztem kezdem megbánni de amint tudtam valakivel beszélni, realizáltam, hogy csak sajnálat amit érzek.
szegény 8 nap múlva lesz 18 éves.
hasonlóképp.
igazából vele nagy baj volt szerintem, hogy nagyon körülöttem élt, kicsit nem túl sok volt ez is. úgyértem én vagyok a nagyszerelem, én vagyok a legjobb barát stb.
ezzel alapvetően nagyon nem is lenne gond, de átesett a ló túloldalára.
értsd: annyira az én világomban élt, hogy végólis voltak barátai, de azok akiket lényegében rajtam keresztül ismert meg jobban, és akik neki régi barátok voltak, azok meg elkoptak és jelenleg kb nincs kivel megbeszélnie a dolgot. ezért van főleg a 'feel like a...
lol kopé. ma tettem meg én is. i feel like a monster. kb még így is élete szerelme vagyok (egyelőre)