Ez elég hard.
Először is maximális respect, hogy ha úgy van, akkor szóba sem jöhet az elvetetés gondolata. Én nem így gondolkoznék, most, 20 éves fejjel. Még most, párommal sem (később részletesen), nemhogy szakítás után (szerencsére ebbe most nem tudom beleképzelni magam).
A legtutibiztosabb az tényleg, ha előtted kell tesztet csinálnia (mármint, frissiben mutassa meg), parasztság vagy sem, ez van annyira komoly dolog, hogy beleférjen ez is. Így, most, a leírtak alapján tényleg inkább kamunak tűnik, és szerintem az lenne a jobbik eset most, elhatározástól függetlenül. Ha pedig hazudott ezt illetően, akkor az nagyon nagy többet-nem-hívlak-meg-teasütizni típusú fekete pont.
___
Ma 3 hónap. Mámor. Nem tudok többet írni, három hete ezen pörög az agyam, hogy akármennyire műveltnek vagy akárminek tartom magam, képtelen vagyok normális, összefüggő szavakkal leírni azt, hogy mennyire de nagyon.
Sosem voltam az a húúúéljükbelemagunkat típus, de most nagyon úgy érzem, hogy vagy iszonyatosan elkapott a rózsaszínfelhő-dolog, vagy pedig életem legnagyobb dobása volt, hogy írtam neki anno egy kis ártatlan üzenetet.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
Kurvára kivagyok.
Egy hete szakítottam barátnőmmel. Ezzel nincs is gond.
Amit hét közben művelt, az kritikán aluli volt, teljesen elhatárolódott és nem akart találkozni, de azért átlag napi 3-5ször felhívott meg ilyenek. Teljesen ki voltam tőle, úgy felidegelt minden alkalommal. Tegnap meg sörözésből végül havernál kötöttem ki, reggel játszunk a sráccal, és 3 nyolcperces fifa meccs alatt háromszor hívott fel hogy baj van majd találkozzunk, jó de mikor, stb a harmadik hívás vége az volt, hogy jó mindjárt indulok a sráctól... Úgy mentem oda, hogy a faszom kivan, nagyon durván elegem van most már belőle és csak szimplán hagyjon engem békén és bassza meg.
Erre levágott elém egy olyan hírt, hogy terhes.
Nem igazán tudtam mit kezdeni a dologgal, mert erre mindig figyeltünk + az utolsó hetekben - hónapokban eléggé el is voltunk hidegülve egymástól, szóval már csak emiatt is kivágta a biztit. A legnagyobb baj, hogy az első dolog ami eszembe jutott, az az volt, hogy "szerintem nem igaz, ennek valahogy utána kell majd járni". Szerintem ez kurva nagy gáz. Ha nem igaz, akkor azért, ha igaz a hír, akkor azért, mert az illetőről ez az első gondolatom. Sőt egyszerűen olyan szinten nem bízok benne, hogy szerintem majd ha lesz rá lehetőség, akkor első dolgaim közt lesz egy apasági.
Elvetetés fel sem merül bennem, mert ha tényleg van gyerek és tényleg az enyém, akkor biz'Isten mindentől függetlenül, ha kell nem eszek, de felnevelem.
Viszont maga a szitu nekem nagyon nem jön be, kezdődött ott, hogy megcsinálta a teszteket, kettőt is, de 10 perc után megsemmisül az eredmény, szóval nem hozta el, de a doboza megvan, meg tudja mutatni, hogy tényleg megsemmisül - szóval a lényeg hogy nagyon erősen hangsúlyozta, hogy tényleg igaz, de tényleg nem tudja igazolni. Meg mikor, hogy akkor most nőgyógyász stb, akkor meg "jó hát majd felhívjuk, de úgyis csak nagyon sokára lesz időpont meg így meg úgy", szóval az egésznek volt egy olyan érzete számomra, mintha kitalálta volna ezt a dolgot, hogy legalább még pár hétig együtt legyünk, vagy pont, hogy ebben a pár hétben ejtsem esetlegesen teherbe.
Volt már párszor téma az életünkben ez a szakítósdi és mindig produkált ezekben a pillanatokban "érdekes" dolgokat, az öngyilkossággal való fenyegetőzésektől kezdve érdekes dolgokon keresztül. Kb ott tartok, hogy holnap bemegyek elé munkához, és a kezébe nyomok egy általam vásárolt tesztet, hogy na tessék, lehet produkálni, ha meg mégis, akkor a nőgyógyászhoz az első kérdésem az lesz, hogy mikorra lehet tippelni a fogantatást...
A lényeg tényleg az, hogy amennyiben a téma adott, szemrebbenés nélkül teljes mellszélességgel mögötte vagyok (nem mellette/vele!), de ha ebben a dologban van valahol egy kis turpisság, akkor nagyon nagy balhét fogok csapni, de úgy az egésszel bizonytalan vagyok.
tippek?
