Hearts of Iron 2 Doomsday - Pogessor Mod

Nu, némi beszámoló, mert számomra legalábbis szokatlan a sztori:
Németekkel Aod-ban, s eltökélten a békés harcos útját akartam követni, de legalábbis világháborút nem akartam. Szóval, nem írtam alá semmiféle hárompárti antivörös paktumot, ugyanakkor '39 őszén megtámadtam és bábbá tettem Olaszországot. Volt rá lehetőségem, mert Ribbentrop aláírta, amit alá kellett, ugyanakkor nem támadtam meg Lengyelországot, sőt, a csonka Csehszlovákia is megmaradt. Vagyis ilyen módon politikai eszközökkel kikapcsoltam a Szovjetuniót, azóta is ül a seggén.
Épp hogy visszaértem csapataimmal az olasz hadjáratból, jött a meglepi, a franciák '40 tavaszán megtámadtak. Provokáció nélkül. Hát, pofára esés nekik, mert épp a francia-olasz határon állt a haderőm java, szóval különösebb nehézség nélkül rúgtam ki a sámlit a franciák alól, jöjjön hát Vichy. Közben biztos ami biztos előrelátóan felkészültem a fókára, szép ejtőernyős támadás Doverben, majd partra dobtam annyi csapatot tengeren át, amennyi kellett. Aztán létrehoztam Angliát. A britek meg gyenge másodrendű hatalommá süllyedtek, másodrendű földrészeken. Már csak azért is, mert a spanyolok mellém álltak hosszas unszolásra, így Gibraltár is enyém.
Segítettem olaszoknak Afrikában, hogy kicsit helyrejöjjenek, de valahogy nem akarnak területeket elfoglalni, csak ülnek a seggükön, szóval ott is hagytam őket. Britek nem képesek semmire, az olaszok meg nem csinálnak semmit. Elfáradt az AI. De, lényegtelen.
Szóval, nagy a boldogság, nem háborúzok, ráérek fejleszteni, ömlenek a gyárakból a hajók és a tankok, virágzás. Szövetségessé tettem lengyeleket, csehszlovákokat, magyarokat, románokat, aztán jugoszlávokat is, akiknek aztán nem tetszett az acélpaktum, ezért felosztottuk.
Aztán ahogy lenni szokott, a japánok boldog-boldogtalannak hadat üzentek, így végül beállt hadiállapot az USA-val. Nem örültem neki, de hát mit lehet tenni. S az USA maga alatt vágta fát. Folyamatosan küldte a szállítóhajókat és a hadseregeket az előre látóan brit kézen hagyott Orkney szigetekre. Ahol a flottám a csapatszállítók háromnegyedét beleradírozta az északi tengerbe, a maradékot meg a skót területen hagyott hadseregem számolta fel mindig, ügyelve, hogy a tartomány mindig brit kézen maradjon hívogatóan. Legalább 100 hajót és hadosztályt vesztett el így USA. Ostoba AI.
Pár évig érdemi változás nem volt, hacsaknem annyi, hogy idővel elfogytak a szállítóhajói az USA-nak. Aztán feltűnt, hogy minden érdemi játékos, kivétel az USA, a szovjetek - és ugye én mint németek - ritka anyagok hiányával küzd. Sok helyen harmadára olvadt ipari kapacitás. Beleértve a szövetséges angolokat, japánokat és olaszokat is. A briteknek nem volt hiányuk, mert nekik nemigen volt semmijük. Vagyis láthatóan nem várhatom a szövetségesektől, hogy valami lesz is.
Most '48 van, s úgy döntöttem, ideje lépni. Bermuda szigetek elfoglalva, s stratégiai bombázóval 3 atomcsapást mértem a keleti partra. Így a félelmetes USA ipari kapacitás szinte a felére olvadt. Ha még lesz egy-két bombám, akkor azt is elsütöm, ezáltal szinte kiéheztetem őket, s jöhet utána a partra szállás. Persze lehet megpróbálhatnám akár most is a partraszállást (kb. 40 modern páncélos hadosztály lehet önmagában elég lenne), de részemről legalábbis még érintetlen az amerikai hadiflotta, szóval nem akarom, hogy elsüllyedjenek a konzervdobozok az óceánban, inkább előtte kiéheztetem és szépen felszámolom a flottát.
Itt tartunk most. Békét akartam, amolyan SimCity-s fejlesztgetős nyugis játékot, s mégis világháború és atomháború lett belőle. És nem én kezdtem. (Na jó, olaszokat meggyepáltam elején, de hát senki nem garantálta függetlenségüket, magukra vessenek.)

Ó, a 'lényeget' majdnem kihagytam. Ugye mondtam, hogy a független Skandinávia, Írország és Portugália kivételével egész Európa szövetséges, kisebb részt megszállt. Nem volt mindig így, Jugoszlávia kényszerű megszállása után megálltam a Balkánon először. Ugye, nem akartam háborút. Hiba volt, mert alattomosan támadott hátba minden provokáció nélkül Albánia! Ennél bátrabb lépést még nem láttam a játékban.