A témafelvetésem: tapasztalat valakinek, vagy vélemény olyan személyekkel kapcsolatban, akik ennyire képtelenek/nem akarnak kötődni, kapcsolatot teremteni?
Szerintetek ez a jelleméből adódik? Vagy rossz tapasztalat, esetleg rossz emlék? Félelem a msikkal kapcsolatban, vagy attól, hogy valaki hosszabb távra tervez mellette? Tudatos, vagy ösztönösen jön ez neki?
Személy szerint végtelen sajnálatot érzek iránta (s mindenki más iránt, aki hasonló cipőben jár), mert ez semmiképpen sem normális. Nem az, ha valaki nem tud, hanem ha nem akar a párjával (főleg amikor frissen vannak együtt) heti-másfél heti gyakoriságnál több találkozót. ha tippelni kéne, én valami rossz emlékkel/tapasztalattal kötném össze, ami miatt még inkább sajnálom. Már-már megmentési kényszerem van. Nagyon kíváncsi lennék arra, mi játszódhat le benne. Vajon nekik normális ez, jól érzik így magukat? Vagy tudják, hogy ez így nem feltétlen jó, és emiatt még inkább rettegnek? Esetleg próbálnak több-kevesebb sikerrel kitörni ebből?
Persze lehet mondani, hogy szimplán csak szabad szellem, de meséltek egy másik osztálytársukról, aki meg időben megérezte, hoyg enm okés, hiába vitte volna tovább a kapcsolatot, és inkább ő szakított még időben. Úgyhogy maradjunk annál, hogy az az eset áll fenn, amivel kapcsolatban kérdések merültek fel bennem.
Esetleg ha van itt valaki, aki hasonló típus, az meg is oszthatná gondolatait
Bár a lányoktól mindig azt hallani, hogy a fiúk inkább ilyen nemtörődöm-típusok, de haverjaimk, barátaim pl nekem nem ilyenek.
Pras: most már jöhet az a kun buzogány
