Szét*** az ideg

Ami a "nácizmust" illeti. Nem szívlelem, hogy ezt a szót rendre rosszul használjuk. Nagyjából ugyanazért, amiért a zsidózás sem egy tolerálható jelenség. Egy dolog, hogy fogalmilag nem sok köze van ahhoz, amire ma Magyarországon használják, de ahogy Göring mondta, "Az a zsidó, akire én azt mondom, hogy az", a nácizás is lassan ide süllyed.
A baj ezzel nem az, hogy a "nácizmus" ne lenne egy elfogadhatatlan jelenség. A baj ezzel az, hogy a felelőtlen megbélyegzéssel (igen, ez is az!) a nácizó felmenti magát attól, hogy magával a problémafelvetéssel foglalkozzon, és ezzel a semmibeveszi több ezer, több tízezer magyar állampolgár, áldozat problémáját, akik rasszista indíttatásból naponta kapják az arcukba a "paraszt" jelzőt. Ha nem kapják mellé rögtön az öklöt is. A "náci" jelző mellett, persze. Ők ugyanis nem "nácik", hanem, ha úgy tetszik, "kényszernácik", mert a Jobbik jut el a problémafelvetésig - és ad egy nem elfogadható megoldási javaslatot. Az összes többi párt a problémafelvetésig sem jut el, esetleg egyenesen tagadja a probléma létét.
Nácizni tehát bár azért sem okés, mert kétségbeesett embereket, többször áldozatokat támad amiatt, mert utat keresnek, és senki nem nyújt nekik kezet, csak azok, akiknek - amúgy - nem kéne elfogadni a kezét, noha tevőlegesen törvény-, sőt, szabálysértést sem végeztek; a legnagyobb baj, hogy mindezt olyan módon teszi, hogy ezzel helyből legitimálja egy objektív álláspont kialakításának még a lehetőségét is. Egyszerűen: "Ők nácik, ezért nem kell rájuk odafigyelni."
Ja, rá két nappal kést kapott a paraszt a veséjébe? "Van ilyen, a törvény megoldja, így működik a jogállam." Oké, én ezt elfogadom, uraim, de akkor hadd kérdezzek már rá: Minek is képzünk szociológusokat? Ezek szerint áltudományos humbug az egész, nem? Esetleg a társadalom mégsem homogén lenne? Ne, komolyan?! Ez nekem új.

Továbbhaladva, ezúttal már a konkrét esetre vonatkoztatva, a nácizás azért nem okés, mert argumentum ad hominem olyankor, amikor egy pusztán kriminológiai jelenséget veszünk szemügyre, mint a Tolvajkergetők. Tudtommal legalábbis. Ha tévednék, és az alapítók személyes politikai álláspontja a szervezet tevékenységében is kimutathatóan megjelenik, akkor megkövetem magam, mert tévedtem. Nem zárható ki, hogy tévedek, összesen két epizódot láttam, azokban pedig semmilyen formában nem jelentkezett a fajgyűlölet. Az "önbíráskodás" azonban végképp és egyértelműen nem áll meg olyankor, amikor ők maguk hívják ki a rendőrséget amellett, hogy minden cselekményüket videóra veszik és nyilvánosságra hozzák, tehát, ha mégis önbíráskodás esete állna fenn, bárki előtt nyitva a lehetőség, hogy perre vigye a dolgot. A kezében van minden szükséges bizonyíték, ha a cselekmény ténylegesen megvalósult.

Mégegyszer:
Nem Jobbik-szavazó vagyok. Azonban nem is a Rózsadombon élek. Látom, hogy bajok vannak, látom, hogy létezik egy maffia, ami odáig sem képes eljutni, hogy okos ember a juhot nyírja, és nem levágja. Nehéz az ellenkezőjéről győzni meg olyankor, amikor a tulajdon testvérem is jött már fel a lakásba puszta szórakozásból véresre verve. Nehéz az ellenkezőjéről győzni meg olyankor, amikor előttem szippantják az IC asztalkájáról a kokaint. Ahogy egy adott embercsoport fél egy másik embercsoporttól, "a náciktól", úgy én is félek egy adott embercsoporttól, csak azoknak más a megnevezése. Megjegyzem, számomra az ismertetőjegyük nem a bőrszínük, hanem a tetoválás, és az, hogy kreatinnal puffasztják fel magukat, például. A "rasszizmust" tehát a leghatározottabban visszautasítom. Azzal, amikor ezért esetleg mégis "lenácizol", a félelmeimet, a sérelmeimet letagadod, más embereké alá helyezed, a segítségnyújtás helyett még csak nem is azt mondod, hogy "így jártál", hanem hogy "megérdemelted".
A probléma ebben gyökeredzik, mégegyszer: ez azért nagyon nagy baj, mert eltakarja ezeket a problémákat. Magyarországon a problémák elhallgatása tradíció, tudom, és olykor egyszerűen annyi a hozadéka, hogy az EU belengeti, hogy elzárja a pénzcsapot. De az is volt már hozadéka, hogy 3,3 millió, magát magyar etnikumúnak valló állampolgár hirtelen államhatáron kívül találta magát.

Még talán éppen ideje lenne nem a "nácikat" ütni, hanem bölcs ember módjára a talajt venni ki a lábuk alól azáltal, hogy a probléma okát szüntetjük meg - nem a probléma következményét. Máskülönben vagy az egyik, vagy a másik pólus fog nagyon durva problémává nemesedni.

Persze, értem én azt is, hogy dohányfákat nevelgető utcácskákban, csendes falak mögött, jó szomszédságban igazán semmibe nem kerül divatosan európainak, emberbarátnak, civilizáltnak és harcos jogvédőnek lenni. Innen én is könnyen pofázok Szomáliáról.
Utoljára: Felelős ember megoldási javaslatot tesz. A puszta megbélyegzésen már túlvagyunk, és teljesen eredménytelennek bizonyult eddig mindannyiszor.