A grafika nem szép, de igazából semmi gond nem lenne vele, mert teszi a dolgát, a hangulatot a film grain-nel meg a barnás színekkel hozza, de olyan elcseszetten optimalizálatlan, hogy az elképesztő, pedig egy Unreal 3 motor van alatta, szóval hol 100 FPS-sel futott a játék, hol 20-szal.
A baj az, hogy tök jól indít mindennel a játék, ez az "éjszaka beüt az invázió, káosz, senki nem tudja mi van" felállás nagyon betalált, a parancs osztogatás meg konzolos, de végül is használható. A 2. főküldinél még tartott a varázs, a 3-4.-nél már kissé lejjebb ment az élmény, de még mindig élvezetes volt, de onnantól, hogy már nem otthon harcolunk, teljesen lenullázta magát nálam a progi. Az egy dolog, hogy nekem nem jött be a környezet, meg hogy így alakult a történet, de az, hogy utána szó szerint arra játszottak a készítők, hogy a lehető legjobban megszopassanak...hát a kurva anyjukat az ilyeneknek. Az utolsó 2 küldetés úgy nézett ki, hogy földre került a két társam, és rohantam felszedni őket, majd én kerültem padlóra, jött az egyik segíteni, de mire felkeltem, már padlón volt a másik, és így tovább, eszement rohangálás mindenfelé, miközben jön ránk két Muton, a háttérben egy Tech Commander meg egy Minion Commander, amiket ha nem szedek le, akkor folyamatosan ontják magukból a drónokat, és akkor még a sima Outsidereket meg sem említettem. És ilyenkor már baszhattam a taktikázást, az egész arról szólt, hogy egyszerre elsüssem az osztagom képességeit, valahogy kihúzzam a cooldown-ig, majd újra. Ráadásul a két társ - és esküszöm, hogy csak a vége felé - elkezdett olyan módon faszkodni, hogy már sírni tudtam volna. Magamhoz hívom őket, jönnek is mellém, kettőt lövök, és azt látom, hogy egyikük a pálya másik végén haldokol az ellenség között. Ja és ha meghal egy társad, akkor már szinte megcsinálhatatlan a küldetés, szóval ilyenkor reload checkpoint. Szóval egynek elment, de a végén lévő szopatás miatt jó ideig nem fogok hozzányúlni.
Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!
