Total War: Attila pontszámok [hozzászólások]

Még mindig csak az Úr 440. évének végét tapossuk.

Mondják közhelyesen, hogy a történelmet vérrel írják. Nem, barátaim, nem így van.
Tűzzel.

Az emberi jellem gyarló. Kicsinyes, irigy, számító, s mindezek által kegyetlen, agresszív és gonosz. Barátai és felebarátai ellen fordul, amint lehetőséget lát, hogy elvegye azt, amiről úgy gondolja, hogy jár neki; vagy egyszerűen úgy gondolja, hogy megszerezhetni.

Ott hagytuk abba történelemkönyvünk lapozását, hogy alig hogy a hunok elmenekültek területeinkről, a makedónok megtámadták a békés dolgozó geat népet. És ez most nem 20. századi szófordulat, hanem ténylegesen épp egy nagy újjáépítés kötötte le erőforrásait. Ami támadás kellemetlen, de végső soron nem váratlan esemény volt. A váratlan az volt, amikor a nyugatrómai birodalom maradékát jelentő szeparatisták és a VII. légió veteránjainak népe (Septimania) is megtámadott, ezáltal egy háromezer kilométer hosszú frontvonalra kényszerítve seregeimet. Ha ez egyáltalán lehetséges, nehezebb helyzet előtt álltam, mint Attila idején.

Egy-két védtelen tartomány rajtaütésszerű elfoglalása után éppen csak feltartóztatható ellenállásba ütköztem, mely nem történelmet megváltoztató ütközetekbe, hanem inkább hónapokig-évekig tartó sakkjátszmába kényszerített. Hogy mindig és mindenhol pont egy kicsivel nagyobb hadsereggel tudjak felállni, mint amennyivel a folyamatosan átcsoportosuló ellenség megjelent. Valójában egy igazán nagy csatát sem vívtam, mégis nagyobb veszélyben volt a birodalmam, mint valaha. Mindezt éhínség, járványok, elégedetlenkedők és lassan kimerülő kincstár csak súlyosbította.

Kettős érzelem munkált bennem. Egyfelől az óvatos sakkjátékos, ki minden lépését óvatosan megrágja és megfontolja, másfelől a sértettség érzése, hogy ellenségeim ily hamar elárulták a barátságom; s ez utóbbi őrült Néróvá változtatott. Nem tudtak minden hágót őrizni ellenségeim, így egyetlen hadsereget odaküldtem, ahova nem várták - a hátországukba.

A mai Kolozsvártól Milánóig lángolt Európa. Kő kövön nem maradt, csak üszkös árnyak és szélben szálló hamufelhő. Nem érdekelt területgyarapodás, nem érdekelt fosztogatás. Aki ellenem támad, annak minden saját ütése is jobban fájjon önmagának, mint nekem!

Mielőtt Rómát is felgyújtottam volna (a kapuk előtt álltam már), a 'rómaiak' békét kértek - s meg is kapták. Na nem barátságból - azt rég eljátszották már - hanem mert épp ezt akartam elérni. S az így magukra hagyott makedónok már egy gyors katonai vereség után jobbnak látták makedónosan távozni országomból.

A békét mindig fegyverekkel vívják. S e pillanatnyi béke alatt most szó szerint lehet rendezni a sorokat. Persze nem igazi, őszinte béke, csak mint ahogy a közmondás tartja: a béke az, amikor nagyobb botod van, mint a szomszédodnak..

Mondják közhelyesen, hogy a történelmet vérrel írják. Nem, barátaim, nem így van.
Tűzzel.