Wow. Tyühű. Ez... Mármint... Hú.
11/10
Ja, hogy kéne valami értelmeset is mondanom róla? Ritkán játszok, amióta egyetemre járok, csak a DS-emet szoktam előkapni néha, de a Radiant Historia a rengeteg középszerű DS-es gém közül kiemelkedik, és úgy egyáltalán, egyszerűen zseniális. A legjobb játék erre a konzolra, még a kedvencem, a Pokémon-széria is simán elbújhat mellette. Hatalmas kár, hogy semmiféle folytatása nincs és nem is lesz, de hát ez a történet le lett zárva teljesen.
És itt még a történet is magával ragadó volt, pedig nagyon, NAGYON ritka az, hogy én a történet miatt viszek végig egy játékot. Persze, a harcrendszerre se lehet rosszat mondani, nagyon egyedi lett az is (legalábbis nekem annak tűnt, de ritkán játszok, mint mondtam). Amit viszont még jobban bánok, az az, hogy a zenéjéből egy darab feldolgozást nem találtam, pedig a fejemben szinte hallom az évtized legjobb videojátékzene-feldolgozását (ezt tényleg így kell írni... szerintem), érzelmesen visító gitárokkal, lassabb és gyorsabb részletekkel, mint amilyet a Vomitron hozott össze az oridzsi Castlevania OST-jéből...
De nem. Ez a játék el lett felejtve. Néhány játékos persze van, aki szívesen emlékszik vissza erre a kalandra, erre a történetre, erre az élményre, de összességében az utóéletéről annyit lehet elmondani, hogy NINCS. És ez nagyon szomorú. Ezt egy olyan írja, aki általában nem szereti az olyan játékokat, amiben a játékidő 90%-a olvasásra megy el.
