28 éve Veletek – 1998– PC Dome / 2012– PlayDome

Milyen könyvet olvastok mostanában?



Írd ide hozzászólásod:

somesz83
somesz83 [3336]
Roger Zelazny: Chronicles of Amber

Moorcockra hajaz, de lényegesen gyengébb. Ha már multiverzum, akkor Moorcock. Jajj, pedig olyan jól indult, de a 300. oldaltól kezdve annyira lapos.

Ha pedig valaki jó fantasyt akar (Sapkowskin kívül), Greg Keyes: The Kingdoms of Thorn and Bone sorozatát ajánlom. Nem tudom magyarul kijött-e, brit/amerikai szerzőket anyanyelvükön olvasok. (Ez még akkor ragadt rám, mikor itthon nem volt magyar fordítása a Witchernek.)
Babykiller
Babykiller [14268]
Én egyben olvastam el a Sötét elf trilógiát, nem is emlékszem, hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik.

Graeme Simsion: A Rosie projekt című regényét olvasta már valaki?
Raistlin666
Raistlin666 [4860]
Én már akkor olvastam Salvatore sorozatát amikor kb. 11-12. résznél járt (nem ismertem az eredeti kiadás sorrendjét). És szerintem egészen addig amíg az egyik főszereplőt kicsinálta majd visszahozta egy homlokegyenest más (ráadásul visszataszító) jellemmel, kiváló volt. Nyilván nem egy irodalmi zseni, de a karakterekért lehetett szorítani mert megszerettette őket. De amit azóta a témában lehozott...az már tényleg futószalagon tolt selejt...
Minden esetre addig a bizonyos pontig én 2x is végig olvastam a sorozatot és szerintem messze nem az Otthon a legjobb! Eleve az egészben ahogyan Drizzt megtűrt "szörnyből" lassan hőssé válik, az nagyon jól van felépítve regényeken keresztül.
Alapvetően a sztori is nagyon gazdag és szétágazó. Illetve a gonosz szereplők sem egysíkú "világuralom és pusztítás" központúak mind (Jarlaxle például). Szóval nem egy Gyűrűk Ura (bár néhány dologban simán jobb), de szerintem igenis klasszikus regényfolyam!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

gothmog
gothmog [5188]
Köszi az infót! A Gyűrűk Ura párhuzamról még nem hallottam (s nem is éreztem ilyet a regények olvasása közben), azonban azt régóta tudom, hogy a Kristályszilánk volt az indító, s Drizzt felszínre kerülésének a története (kvázi előzményképpen) később íródott.

Endure. In enduring, grow strong.

Babykiller
Babykiller [14268]
A kristályszilánk trilógia a Gyűrűk ura koppintása és az első alkotása, később rajongói nyomásra írta meg Drizzt történetét.
gothmog
gothmog [5188]
Salvatorénak szerintem egyetlen igazán jó húzása volt: az Otthon. Ezen kívül a Száműzött és a Menedék még olvashatók, illetve az Entreri/Jarlaxle páros kalandjai is az elmennek még kategóriába tartozik, de ezt leszámítva szvsz a legócskább vásári bóvli nagyüzemi gyártója a fickó (igen, Kristályszilánkostul mindenestül), tele kiszámítható, szappanoperás "fordulatokkal", ilyen-olyan módon visszahozott/feltámasztott karakterekkel, és a legócskább klisékkel, ami csak a fantasy ponyva műfajban elképzelhető.
Viszont vitathatatlanul a javára írható a Mélysötét részletes kidolgozása, élettel megtöltése. Azért örök hála, és le a kalappal előtte! Ám írónak szerintem határozottan pocsék és tehetségtelen a fickó. Persze nem a legrosszabb, van nála lejjebb is (ha valaki olvasta anno a Baldur's Gate regényt, az tudja miről beszélek ), de érthetetlenül túlhájpolt az ürge.

Hmm, ha már beírok ide: nálam az utolsó kivégzett könyv Mark Lawrencetől a Bolondok hercege. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Széthullott Birodalom trilógia, de azoknak is, akiknek az kevésbé jött be A Bolondok hercege könnyedebb, néha hangos röhögésre ingerlő (Jalan herceg némely megjegyzése vagy gondolata), ugyanakkor a sötétség, a dark fantasy érzésvilág ugyanúgy érződik a háttérben, mint ahogy a Széthullott Birodalomban is megvolt. A mihaszna élvhajhász Jalan herceg és az első látásra standard berzerker vikingnek tűnő Snorri párosa pedig szerintem 100%-os telitalálat, s szépen kiderül azért menet közben, hogy a fenti kliséknél persze jóval nagyobb mélység rejtőzik mindkettejükben. Plusz külön kikacsintás az első trilógia ismerőseinek néhány szereplő feltűnése, illetve korábbról már ismert történés más szempontból való "újraélése". Állítólag most novemberben jön a második kötet magyarul - én már nagyon várom! Nekem igazán tetszett a Széthullott Birodalom trilógia is (köszönet érte J.I.B.-nek, hogy felhívta rá a figyelmemet), bár a zárását kissé kurtán-furcsának éreztem, és kicsit meg is fáradt a sztori a harmadik kötet végére (azzal együtt, hogy jobbat magam sem tudtam volna kitalálni, ha maga Jorg és bandája próbál erre rábírni, akkor sem ). De a Bolondok hercege szerintem jobban sikerült. Mondhatni, nálam maradéktalanul betalált.

Endure. In enduring, grow strong.

myotan89
myotan89 [45]
Bizony, nagyon rókabőr lett.....
Én nem szeretek abbahagyni egy könyvet ha már elkezdtem,de nála pont ez volt a helyzet.
A másik, akit viszont tényleg tehetségesnek tartok, éppen ezért nagyon sajnálok, az Salvatore. Minden fantasy rajongónak kötelező darab (és vétel a Sötételf trilógia (Otthon, Száműzött, Menedék).
Ugye aki olvasta, annak nem kell bemutatni milyen fantasztikus atmoszférája van és mennyire olvasmányos.
Mostanra viszont ő is teljesen belefásult. Múltkor mondom megnézem miket írt mostanában, el is kezdtem a Gauntlgrym-et, aztán kb. egy negyedóra múlva abba is hagytam....
Már nincs meg benne ami régen megvolt. Pedig jó írónak tartom, ezért is remélem hogy még belekezd valami hasonlóan élvezetes regénybe, mint anno Drizzt-el tette az elején
Peace
Peace [28958]
Scalzi féle sorozat ígéretesen indult, első kötetet még élveztem is, aztán sajnos piszkosul unalmassá és kiszámíthatóvá vált.
myotan89
myotan89 [45]
Én olvastam a Riyria-krónikák első 5 kötetét és tény hogy jó az író stílusa, valamint a főszereplő karakterek is jópofák, szerethetőek, viszont szerintem eléggé ellaposodik a sztori.
Ha már javasolnék egyet az 5 közül, akkor az a 2. rész: "Az elfek tornya".
Amit pedig biztosan nem az a 3., az volt a legunalmasabb.

Én könyvtárba járó vagyok, tehát eléggé megválogatom, hogy mit veszek meg és hát azt kell mondanom - persze ha rám hallgatsz-, hogy egynek elmegy, de meg nem venném őket.
Mondom a legnagyobb baj, hogy eléggé szegényes cselekmény szempontjából, jól indult, aztán egyre sivárabb lett.

Ezzel a dologgal meg, hogy sokan jóra értékelnek egy könyvet, akkor az már biztos befutó, mostanában már nem értenék egyet, valahogy túl nagy a választék, és egyre alacsonyabb a színvonal. Mi meg szép lassan elfogadjuk ezt, aztán örülünk az odavetett csontnak..
Erre jó példák John Scalzi könyvei. Mindenki odavolt értük, ellenben szerintem meg egy mindenhonnan összelopkodott unalmas sablontenger volt. Maga az alapötlet csak csak (persze az se eredeti), aztán azzal kifújt.

Viszont ha ajánlhatok, akkor ha jó sci-fit akarsz, olvasd el Asimovtól az Alapítvány sorozatot, ha meg horrort akkor Lovecraft egyértelműen
Shadowguard
Shadowguard [4599]
El is felejtkeztem róla:

Mark Lawrence - Tövisek császára

Meh... "Imádom" mikor egy aránylag jó sorozat utolsó része olyan befejezést kap ami nemes egyszerűséggel agyonveri az egész hangulatát. Jorg kalandjai tovább folytatódnak, de egyre kevésbé érdekesek, az első könyvben megismert karakter személyiségéből szinte semmi nem marad (bár azért vannak fellángolásai). A könyv legjobb részei az Öt évvel ezelőtt fejezetek, sokkal pörgősebbek és fény derül néhány további dologra. A könyv nagy csavarjára már futólag a második könyvben is gondoltam, mikor annyit emlegetik a Holt Királyt, aki meg kicsit is odafigyel nagyjából a harmadik kötet felétől tudhatja mi lesz a meglepetés. Chella néhány fejezetét meg legszívesebben átlapoztam volna. Szóval összességében nekem csalódás volt ez a lezárás.

Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek

Ezt viszont csak ajánlani tudom Egy újabb trilógia nyitó kötete (Lőpormágus), de szerencsére csak októberig kell várni a következő részre. Egyébként 2014 legjobb fantasy debütálása 2014ben Nem a megszokott kardozás-fantasy világ, inkább az iparosodás korára emlékeztet. Vannak hagyományos mágusok is, de rajtuk kívül itt megjelentek azok a bizonyos lőpormágusok is, akik messziről robbantják fel a puskaport és némi plusz töltettel két kilométerre lövik ki a muskétagolyót, esetleg egy plusz töltettel 90 fokot fordul a golyó. Az alaptörténet szerint a könyv elején éppen véget ér a királyok kora, ami mint később kiderül nem várt következményekkel jár Mellette pedig fel kell építeni egy demokratikus államot, miközben invázió fenyeget és egy áruló bújik meg az összeesküvők között. Ráadásul még egy ősi prófécia is előkerül.
Írnék még szívesen róla, de nem akarok véletlenül sem spoilerezni, inkább mars elolvasni

Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme

Folytatódik Kote története, pontosan ott, ahol az előző rész abbamaradt. Egyrészt a fogadóban, másfelől az egyetemen. Kicsit több a hullámvölgy a könyvben, de így is olvastatja magát. Egyedül az ősi tündérnél eltöltött idő volt az, amit én szívesen letudtam volna egy-két mondattal, ehelyett jó pár oldalon keresztül olvashattam a főhős és egy időtlen lény szerelméről, hurrá Bár történtek ott is fontos dolgok, de engem valahogy nem kötött le annyira, mint a zsoldosoknál tett kirándulás vagy az egyetemi történések. Előbbinél ráadásul egy kis "meglepetés" is van: SPOILER
minden megszokott klisével ellentétben a főhős nem győzi le az elsőre ellenszenves figurát a próbán és nem arat győzelmet. Nem is lenne logikus, de láttunk már furcsábbat is könyvben
. A jelenkori szál meg csak tovább kavarja a dolgokat, újabb kérdéseket kapunk, és csak nagyon kevés választ. Mindenesetre kíváncsi vagyok hogyan is sikerül lezárni a történetet, remélem méltó lezárást kap

És a végére egy kérdés Valaki innen olvasta esetleg a Riyria-krónikákat Michael J. Sullivan-től? Gondolkozom rajta, hogy vagy ez lesz a következő nagyobb sorozat amit beszerzek vagy az Az Első Törvény Joe Abercrombie-tól Nem tudom eldönteni melyik legyen

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Vissza

Fórumszabályzat