Milyen könyvet olvastok mostanában?

Wáóóóó!

Épp egy pár kommenttel lentebb beszéltük. Már 2012 óta ígérgetik az itthoni megjelenést (azóta várom!), idén nagy valószínűséggel jön az első kötet Hangakirály (A tövis és a csont országai) címmel.

Ha visszakeresel egy kicsit (2265-ös komment), láthatod az honi borítókat, szerintem gyönyörűek lettek, és kíváncsi vagyok, hogy te, aki már olvastad, neked, hogy tetszenek?

Roger Zelazny: Chronicles of Amber

Moorcockra hajaz, de lényegesen gyengébb. Ha már multiverzum, akkor Moorcock. Jajj, pedig olyan jól indult, de a 300. oldaltól kezdve annyira lapos.

Ha pedig valaki jó fantasyt akar (Sapkowskin kívül), Greg Keyes: The Kingdoms of Thorn and Bone sorozatát ajánlom. Nem tudom magyarul kijött-e, brit/amerikai szerzőket anyanyelvükön olvasok. (Ez még akkor ragadt rám, mikor itthon nem volt magyar fordítása a Witchernek.)

Én egyben olvastam el a Sötét elf trilógiát, nem is emlékszem, hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik.

Graeme Simsion: A Rosie projekt című regényét olvasta már valaki?

Én már akkor olvastam Salvatore sorozatát amikor kb. 11-12. résznél járt (nem ismertem az eredeti kiadás sorrendjét). És szerintem egészen addig amíg az egyik főszereplőt kicsinálta majd visszahozta egy homlokegyenest más (ráadásul visszataszító) jellemmel, kiváló volt. Nyilván nem egy irodalmi zseni, de a karakterekért lehetett szorítani mert megszerettette őket. De amit azóta a témában lehozott...az már tényleg futószalagon tolt selejt...
Minden esetre addig a bizonyos pontig én 2x is végig olvastam a sorozatot és szerintem messze nem az Otthon a legjobb! Eleve az egészben ahogyan Drizzt megtűrt "szörnyből" lassan hőssé válik, az nagyon jól van felépítve regényeken keresztül.
Alapvetően a sztori is nagyon gazdag és szétágazó. Illetve a gonosz szereplők sem egysíkú "világuralom és pusztítás" központúak mind (Jarlaxle például). Szóval nem egy Gyűrűk Ura (bár néhány dologban simán jobb), de szerintem igenis klasszikus regényfolyam!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Köszi az infót! A Gyűrűk Ura párhuzamról még nem hallottam (s nem is éreztem ilyet a regények olvasása közben), azonban azt régóta tudom, hogy a Kristályszilánk volt az indító, s Drizzt felszínre kerülésének a története (kvázi előzményképpen) később íródott.

Endure. In enduring, grow strong.

A kristályszilánk trilógia a Gyűrűk ura koppintása és az első alkotása, később rajongói nyomásra írta meg Drizzt történetét.

Salvatorénak szerintem egyetlen igazán jó húzása volt: az Otthon. Ezen kívül a Száműzött és a Menedék még olvashatók, illetve az Entreri/Jarlaxle páros kalandjai is az elmennek még kategóriába tartozik, de ezt leszámítva szvsz a legócskább vásári bóvli nagyüzemi gyártója a fickó (igen, Kristályszilánkostul mindenestül), tele kiszámítható, szappanoperás "fordulatokkal", ilyen-olyan módon visszahozott/feltámasztott karakterekkel, és a legócskább klisékkel, ami csak a fantasy ponyva műfajban elképzelhető.
Viszont vitathatatlanul a javára írható a Mélysötét részletes kidolgozása, élettel megtöltése. Azért örök hála, és le a kalappal előtte! Ám írónak szerintem határozottan pocsék és tehetségtelen a fickó. Persze nem a legrosszabb, van nála lejjebb is (ha valaki olvasta anno a Baldur's Gate regényt, az tudja miről beszélek ), de érthetetlenül túlhájpolt az ürge.

Hmm, ha már beírok ide: nálam az utolsó kivégzett könyv Mark Lawrencetől a Bolondok hercege. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Széthullott Birodalom trilógia, de azoknak is, akiknek az kevésbé jött be A Bolondok hercege könnyedebb, néha hangos röhögésre ingerlő (Jalan herceg némely megjegyzése vagy gondolata), ugyanakkor a sötétség, a dark fantasy érzésvilág ugyanúgy érződik a háttérben, mint ahogy a Széthullott Birodalomban is megvolt. A mihaszna élvhajhász Jalan herceg és az első látásra standard berzerker vikingnek tűnő Snorri párosa pedig szerintem 100%-os telitalálat, s szépen kiderül azért menet közben, hogy a fenti kliséknél persze jóval nagyobb mélység rejtőzik mindkettejükben. Plusz külön kikacsintás az első trilógia ismerőseinek néhány szereplő feltűnése, illetve korábbról már ismert történés más szempontból való "újraélése". Állítólag most novemberben jön a második kötet magyarul - én már nagyon várom! Nekem igazán tetszett a Széthullott Birodalom trilógia is (köszönet érte J.I.B.-nek, hogy felhívta rá a figyelmemet), bár a zárását kissé kurtán-furcsának éreztem, és kicsit meg is fáradt a sztori a harmadik kötet végére (azzal együtt, hogy jobbat magam sem tudtam volna kitalálni, ha maga Jorg és bandája próbál erre rábírni, akkor sem ). De a Bolondok hercege szerintem jobban sikerült. Mondhatni, nálam maradéktalanul betalált.

Endure. In enduring, grow strong.

Bizony, nagyon rókabőr lett.....
Én nem szeretek abbahagyni egy könyvet ha már elkezdtem,de nála pont ez volt a helyzet.
A másik, akit viszont tényleg tehetségesnek tartok, éppen ezért nagyon sajnálok, az Salvatore. Minden fantasy rajongónak kötelező darab (és vétel a Sötételf trilógia (Otthon, Száműzött, Menedék).
Ugye aki olvasta, annak nem kell bemutatni milyen fantasztikus atmoszférája van és mennyire olvasmányos.
Mostanra viszont ő is teljesen belefásult. Múltkor mondom megnézem miket írt mostanában, el is kezdtem a Gauntlgrym-et, aztán kb. egy negyedóra múlva abba is hagytam....
Már nincs meg benne ami régen megvolt. Pedig jó írónak tartom, ezért is remélem hogy még belekezd valami hasonlóan élvezetes regénybe, mint anno Drizzt-el tette az elején

Scalzi féle sorozat ígéretesen indult, első kötetet még élveztem is, aztán sajnos piszkosul unalmassá és kiszámíthatóvá vált.

Én olvastam a Riyria-krónikák első 5 kötetét és tény hogy jó az író stílusa, valamint a főszereplő karakterek is jópofák, szerethetőek, viszont szerintem eléggé ellaposodik a sztori.
Ha már javasolnék egyet az 5 közül, akkor az a 2. rész: "Az elfek tornya".
Amit pedig biztosan nem az a 3., az volt a legunalmasabb.

Én könyvtárba járó vagyok, tehát eléggé megválogatom, hogy mit veszek meg és hát azt kell mondanom - persze ha rám hallgatsz-, hogy egynek elmegy, de meg nem venném őket.
Mondom a legnagyobb baj, hogy eléggé szegényes cselekmény szempontjából, jól indult, aztán egyre sivárabb lett.

Ezzel a dologgal meg, hogy sokan jóra értékelnek egy könyvet, akkor az már biztos befutó, mostanában már nem értenék egyet, valahogy túl nagy a választék, és egyre alacsonyabb a színvonal. Mi meg szép lassan elfogadjuk ezt, aztán örülünk az odavetett csontnak..
Erre jó példák John Scalzi könyvei. Mindenki odavolt értük, ellenben szerintem meg egy mindenhonnan összelopkodott unalmas sablontenger volt. Maga az alapötlet csak csak (persze az se eredeti), aztán azzal kifújt.

Viszont ha ajánlhatok, akkor ha jó sci-fit akarsz, olvasd el Asimovtól az Alapítvány sorozatot, ha meg horrort akkor Lovecraft egyértelműen