Rendben, egy-két dolog még akkor:
1. Olvasnivalók a játékban: Szerintem határozottan adnak a hangulathoz. Az ilyen mindenfelé megtalálható naplótöredékek, firkálmányok stb. között akadnak nagyon hangulatosak/vérfagyasztók is, amik segítenek megérteni a történéseket, illetve színesítik a sztorit.
Apropó, történet! Itt nagyon érezni, hogy a játék még befejezetlen. Anélkül, hogy spoilereznék, az aetherieal fenyegetést nem oldjuk meg, sőt ez a vonal meglehetősen információszegény módon szorul a háttérbe a végigjátszás második felében. Pusztán "darálnivalóként" tűnnek fel erre-arra az ebbe a brancsba tartozó szörnyek.
A játéknak igazából vége sincsen rendesen, hiszen csak az egyikkel bánunk el a két fő fenyegetés közül. Nagyon érezni, hogy a remélhetőleg korrekt zárást és minden szál elvarrását egy kiegészítőre tervezik. De elegánsabb lett volna, ha nem egy cliffhangerrel ér véget az alapjáték, hanem legalább részlegesen kap egy normális zárást. Ráadásul még egy videót/kis összefoglalást sem kapunk a főszörny elintézése után, hanem mindenki mehet tovább amerre lát normálon, vagy léphet a következő nehézségi szintre. Tudom, hogy kis stúdió, kis költségvetés, de ez így elrontja a végén az ember szája ízét. (Pedig a játék maga nagyon korrekt!) Szóval ez a rész nem tetszett.
Máskülönben a történet összességében átlagos, de a kategóriáján belül abszolút vállalható. Ugye ez a stílus nem az áll-leejtő fordulatokról és művészi módon kidolgozott NPC-kről szól. Egy Diablo2 vagy 3 ugyan komolyabb volt ezen a téren, de az igazi érzelmi pluszt ott is csak a rendkívül profi módon összerakott, izgalmas átvezető videók adták.
2. A karakterem: sima Soldier, pajzsos/egykezes fegyveres. A Devotionnél eredetileg az Oleron (jobb alsó) csillagképet céloztam meg, és az ahhoz vezető úton (persze nem jutottam el oda: egy szimpla normálon végigjátszás nem elég ehhez) olyan csillagképeket is felszedtem, amelyek kardspecifikusak, így egy idő után csak kardokat használtam egykezes fegyverként.
A karaktert borzasztó egyszerűre szabtam: gyakorlatilag a Cadence volt az egyetlen (default) támadóskillem, emellett pedig kettő ki/bekapcsolható skillt használtam, plusz a túlélést/sebzést segítő passzívokat. Hosszútávon egysíkú, unalmas karakter lenne így egyébként, de első végigjátszásra megtette. Viszont nem kellett vele sokat stratégiázni, bármibe beleállhattam. Persze ha túlvállalja magát az ember, akkor jön a padlózás. De a legvégére elég kemény lett. A Necropolis kapujától a legvégéig már egyszer sem feküdtem meg, pedig meglátogattam a Bastion of Chaost is, ahol elhasználtam egy tolvajkulcsot a megfelelő helyen, és a megnyíló "kihívás dungeon" első szintjét teljesen lepucoltam, majd a másodikat is félig megcsináltam, mire elfogyott a gyógyitalom, így kiléptem (onnan nincs teleport sehova). Durvák lesznek egyébként ezek a csak tolvajkulccsal megnyíló dunegonök. Persze kifejezetten kihívósra, buildeket tesztelősre csinálták őket.
Ez volt a körülbelüli
buildem
A következő karakterem egyébként egy sámán lesz (egyelőre tiszta kaszt, de lehet, hogy felveszek majd idővel mellé egy másikat). Kétkezes fegyverekkel, villámsebzésre rámenve. Ezzel a Soldieremmel olyan kétkezes fegyvereket találtam (és raktam félre), hogy Peace elsírná magát, ha meglátja!

Endure. In enduring, grow strong.