Maga a játékmenet eleve nagyon leegyszerűsödött az 1 vs. 2 csaták kivételével (pedig sok esetben a történet alapján indokolt lett volna), egyúttal maguk a fightok is jóval könnyebbek lettek, így gyakorlatilag semmiféle kihívást nem nyújtott ez a játékmód normal nehézségen. A főellesnég Corrupted Shinnok-ot is harmadszorra levertem (bár elsőre szokás szerint majdnem flawless elgyepált, utána azonnal könnyebb lett a fight + gyorsan átváltottam a towerben már bevált taktikára, és közelről álltam neki megállás nélkül püfölni). Szóval nyoma sem volt az MK9 kihívásának, ahol összeszámolni sem lehet, hányszor kellett egy-egy komolyabb 1 vs. 2 vagy Shao Kahn elleni csatának nekiállni. Ott mondjuk picit túl is tolták a nehézséget már.
Emellett a játékmenetben az zavart még, hogy indokolatlanul megkötötték az irányítható karakter harcmodorát is. Itt azért a harcmód megválasztásának lehetősége jól jött volna, mert azt a kevés pillanatot, amit szívtam a sztori módban, mind az okozta, hogy abszolút nem állt kézre, nem igazodott a stílusomhoz 1-1 karakter és a hozzá kapott harcmodor.
Maga a történet is rendkívül gyenge, B-kategóiás lett. Nem érezni a világ fenyegetettségét, gyakorlatilag pofonegyszerűen lerendezik a Shao Kahn-nál a Földre elvileg jóval veszélyesebb Shinnokot, mégis az előző részben jött át az a hangulat, hoyg itt tényleg az apokalipszis küszöbén állunk. Itt ezt nem érezni semennyire. Az előző bekezdésekben említett könnyű párharc és könnyű bossfight pedig ezt az érzést csak még tovább erősítette. Maga a történet is rövid, egyszerű, nem véletlen került bele ennyi flashback, hogy kiöltsék valamivel a játékidőt.
Sajnos emellett a forgatókönyv egyes elemei is a Barátok Közt szintjét feszegették. "Kedvencem" az volt, mikor Kotahl Kahn bevonult a seregével Earthrealm-be, hogy visszaszerezzék az amulettet D'vorah-tól és fogalma nem volt egyiküknek sem, hogy az már rég Quan Chihoz került, aki felélesztette Shinnokot. Priceless az a párbeszéd, amikor felhívták a figyelmüket arra, hogy "hát nem látjátok, hogy vörös lett az ég?", mire Kotahl Kahn "jéééé tényleg" rácsodálkozással feleszmélt.
Majd ezután "nem baj, akkor sem fogunk össze, hanem feleslegesen elbasszuk az időt még azzal is, hogy titeket elgyepáljunk".
De a legzavaróbb és leghiteltelenebb jelenet maga a végjáték volt. AZ MK9-ben Shao Kahn olyan erőssé vált, hogy egyedül Raiden tudta legyőzni és neki is ehhez az Elder God tanács segítsége kellett. Most meg a Kahnnál sokkal erősebb Shinnokot, aki egyben Elder God és secperc alatt le is gyűrte Raiden-t, egy egyszerű zöldfülű, éppen most harcolni tanuló földi halandó legyőzi, magyarázatként meg annyit kapunk erre, hogy "jééé, engem is áthat apám ereje" és ettől már olyan kurva erős lesz, hogy egy istenség meg se kottyan neki.
Bár az SW7 időben a játék után jött, engem kísértetiesen emlékeztetett ez a jelenet az ottani végharcra, azonban az SW7-ben Kylo közel sem volt olyan erős, mint itt Shinnok, így ott ez megmagyarázható volt, még ha bénán is hatott elsőre.
A stáblista utáni jelenet viszont tetszett. Nem számítottam rá és találó, poénos volt, megadta a végső csattanót.
Az előzetes vélemények alapján amúgy kb. ennyire is számítottam, így csalódás nem ért, "egynek elment" hatása volt, de ez tényleg csak egyszeri ledarálásra volt jó és messze nem jelentett akkor élményt, mint az MK9.
