Amúgy a rendezés összességében is elég enervált volt szerintem. Ezen mondjuk kevésbé lepődtem meg. Nyilván nem tett túl jót a show-nak, hogy három éven belül megint ugyanott, Svédországban kerül megrendezésre, és még a műsorvezető is ugyanaz a személy, aki három éve volt. A gegek nem voltak viccesek, inkább fárasztóak és unalmasak voltak: megint stockholmi városnézés, megint az ABBA mindenfelé... Akiket én személy szerint bírok mint együttest, de szerencsétlen svédek tényleg mindig őket cibálják elő. Egyedül a Europe együttes kétszeri bevágása volt jó poén, bár azt is sikerült majdnem túlmodoroskodni. Még a feliratozásokat is sikerült többször összekeverni, ilyet azért Eurovízión nem nagyon láttam eddig.
Maguk a dalok elsőre annyira nem fogtak meg, de többségük azért elég fülbemászó, úgyhogy a másodszori, harmadszori ismétlésre már kellemesebben csengtek. Amiket viszont nem bírok (továbbra sem):
1. A külföldi, jellemzően svéd sztárzeneszerzőktől importált dalokat. Az azeriek például ezt csinálják már konkrétan nyolc éve folyamatosan.
2. Amikor a színpadi effekteken, látványon van kizárólag a hangsúly, a dal tulajdonképpen csak kamu. Az oroszok mindig is élen jártak ebben, kezdve attól, amikor szintén nyolc éve Edvin Marton hegedült, a háttérben pedig Jevgenyij Pljuscsenko jégtáncolt egy pocsolyán, egészen a ma esti produkciójukig.
3. Amikor elfelejtik felöltöztetni az előadókat, és a csöcsfaktorral akarják eladni a dalt. És igen, tudom, hogy ez a profi popszakmában is divat manapság, de az az örmény csaj például teljesen úgy nézett ki, mint aki otthon felejtette a szoknyáját.
4. És ha az előadó túlságosan modoros. Azt a nyálas, hipszterkinézetű észt kölyköt például ütni tudtam volna legszívesebben.
Ami Freddie-t illeti, nekem a srác szimpatikus, már az alapján, amennyit eddig hallottam róla, meg láttam, a dala viszont egyre kevésbé tetszik. Már a magyar mezőnyből sem tartozott a kedvenceim közé, de azóta valahogy még szürkébbnek találom. Ennek ellenére persze örülök, hogy továbbjutott. Azért itt szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt hat évben minden alkalommal bejutott a magyar induló a döntőbe. Ezt a selejtezős országok közül egyedül az azeriek, az oroszok és a svédek mondhatják el magukról jelenleg, senki más, most gyorsan végigfutottam. Lehet, hogy aztán a döntőben nem voltunk ott az élmezőnyben minden alkalommal, de már a rendszeres bejutás is nagy szó, igenis értékelni kell. Pláne ha azt hajtogatjuk állandóan, hogy nekünk nincsenek olyan baráti országaink, akik teljesítménytől függetlenül ránk szavaznának folyton.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
