Szintén nem értem, hogy miért egy bokszoló vezeti a műsort, szakértőnek meg miért egy zenészt vagy egy vívót hívnak meg esténként. Még a Sebők Vili az, akit a leginkább bírok az egészben. Bár lehet, ezt is csak azért mondom, mert az összes többi fent említett után már bárki, aki egy kicsit is ért hozzá, igazi felüdülést jelent. Meg egész normálisan, összefüggően képes beszélni, akár három meccs és nyolc-kilenc órányi adás után is, amit így az aktív pályafutása alapján nem gondoltam volna róla őszintén szólva.
Visszatérve a meccsekre, az ukránok jelentették a kellemes meglepetést. Az északírek meg a legnagyobb csalódást. Persze tisztában vagyok vele, hogy papíron még egy walesi válogatottnak sincsenek a közelében, ott a kezdőben gyakorlatilag csupa Premier League-es játékos szerepel, plusz Bale, az északíreknél meg az alsóbb osztályokból érkezők vannak többségben. De azok után, hogy a selejtezőcsoportunkat simán nyerték, én mégis többre számítottam tőlük, főleg támadásban. Mondjuk lehet, itt világlik ki, mennyire gyenge volt az a csoport. Ott elég volt a teljesen formán kívüli görögöket meg a finneket megverniük, azon túl már a románokkal sem bírtak, meg a végén velünk se nagyon (az első meccs még Pintér érdeme).
Ebben a csoportban a lengyel-ukránra kíváncsi leszek a végén nagyon, valószínűleg ott dől el minden. Mondjuk a csalódás kategóriában több más csapat mellett említhetném a törököket is például, akiknél a húzóemberek (Arda, Çalhanoğlu) egyénileg múlták alul magukat, és a csapat is végig egysíkúan játszott, hátrányban sem tudtak változtatni vagy újítani egyáltalán.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.