The Witcher 3: Wild Hunt

A Gothic2 még élénken él az emlékezetemben! Az állatok és orkok hamar kiszámíthatóvá váltak, de a csontvázak közül a felturbózott típus, illetve némelyik neves emberkarakter komisz dolgokat tudott művelni egy-egy gyors és váratlan vágással K*rvaanyáztam ott rendesen helyenként, viszont mégis jó volt, sokat adott az élményhez, mert az ember kétszer meggondolta eleinte, hogy hova pofátlankodjon be... nem volt "godmode", meg "ideal difficulty curve for your character" érzés.

Egyedül azt nem szeretem, amikor a nehezítés azt jelenti, hogy egy mezei bandita a szar rozsdás bökőjével két szúrásból kibelezi a teljes vértben ácsorgó karakteremet, míg én a +5-ös extrahiperszupermágikus kétkezes karddal 20-szor kell, hogy eltaláljam a rongyokba öltözött testét, hogy végre kifeküdjön. Viszont, ha reális a dolog (adott helyzetben két vágástól Te is ugyanúgy megfekhetsz, mint az ellenfél), akkor jöhet majd

Endure. In enduring, grow strong.

Nem kell parázni, sőt! Igazából még a bénaság (Peace ) sem számít, annál inkább a türelem, azzal meg neked nem lesz gondod. Sok játékban iszonyú balfaszul vannak belőve a szintek, de itt tökéletes a Death March nehézség: nem kell órákat gyepálni senkit, hogy meghaljon, ellenben téged sem üthetnek hosszasan, mert azonnal véged. Természetesen a realizmustól messze járunk, de az elején 2-3 nyílvesszős telitalálat a játék végét fogja jelenteni. Persze ezernyi lehetőséged van arra, hogy egy se találjon el
Magyarul aki a sztori miatt akarja végigvinni, annak simán jó egy normál, de aki szerepjátszani is akar, annak csak ez! Az emberi ellenfelek a kedvenceim death march-on: egy az egyben rendes párbaj alakul ki, tömeges harcnál pedig kőkemény taktika és időzítés. Persze emlékeim szerint viszonylag hamar felfejlődünk így is egy olyan szintre, ahol már nem lesz feszkó minden kirándulás a vadonba, de addig amolyan Gothic 2 hangulat fog uralkodni.

Egyébként én az alapjátékot végigvittem így, és egyetlen boss-t kellett újrakezdenem 3-4 alkalommal, azon kívül sima ügy volt minden.

Respect is not given. It's taken.

Év vége felé tervezek majd egy végigjátszást a két nagy dlc-vel (első találkozásom lesz a 3-mal - egyelőre jegelem még a játékot). Tuti a legnehezebben kezdem akkor. Legfeljebb időnként heveny csuklási rohamod támad majd, ha sokat emlegetlek

Endure. In enduring, grow strong.

Ja, ezt jó is, hogy mondtad, erősen ajánlottam és ajánlom most is mindenkinek: Witcher 3-at CSAK ÉS KIZÁRÓLAG legnehezebb nehézségi fokon szabad játszani! Ott annyira más, annyira kurva jó lesz az élmény, mintha egy egészen másik játékot tolnál Igaz, hogy 10-12. szint környékétől már ott is könnyebb lesz, mint kéne, de persze azért bármikor meg lehet halni fél perc alatt.

Van erről egy cikk is

Respect is not given. It's taken.

Rengeteg alkalom volt, hogy annyira belefeledkeztem a mellékküldetések pörgetésébe, hogy túlléptem a fő szálat 7-8 szinttel. De például a legutolsó DLC-ben visszamentem még 2x-es küldetéseket is csinálni, amik az alapjátékban kimaradtak, mert nem érdemes semmi kihagyni. Így is 53-as voltam azt hiszem a végére, és bőven erősebb bárminél, ami szembe jött. Mondjuk nem is a legnehezebb fokozaton toltam.

Megvettem a játékot - nézegettem már korábban videókat, de így kipróbálva is elképedtem a látványvilágán, a karakterek részletességén. Szóval le a kalappal így egy óra játék után is.
Az lenne a kérdésem, hogy a mellékküldetéseket hogy érdemes felvenni? Szeretnék mindent 100%-ra megcsinálni, de nem tudom hogy ez hogy megy egy openworld rendszerben. Attól félek, hogy lemaradok dolgokról, vagy előre nehezebbeket csinálok, miközben később meg csak a könnyebbek maradnak és nem lesz kihívás.
Ti hogy csináltátok, viszitek a főszálat és ami útbaesik mellékküldetés az nagyjából fedi a szintedet?