Fura egy nap volt. Valamilyen szinten mind a két eredmény meglepetés, az egyik talán csak kevésbé, a másik viszont vaskosan. Mégis a mérkőzések nem voltak különösebben izgalmasak. Viszonylag hamar előnybe került a később továbbjutó csapat, onnantól pedig végig dominálta a meccset. Nem is tudom, melyik nagyobb csalódás: a spanyolok vagy az angolok teljesítménye.
A spanyolok játékát teljesen megölték az olaszok. Tegnap beszéltem a statisztikákról, meg hogy mennyire nincs sokszor jelentőségük. Na ez most az a mérkőzés volt, amikor a labdabirtoklás vagy a passzok száma, nevezetesen hogy a spanyolok egyikben sem bírtak fölénybe kerülni, tökéletesen leírta a vergődésüket. Az általuk erőltetett tikitakához kell egy egészséges 65-70% meg 600-700 passz, hát itt a mérkőzés jelentős részében az 50%-ot alig sikerült elérni. De például az is mindent elmond, hogy a legveszélyesebb játékosuk Piqué volt, ő keveredett kétszer vagy háromszor gólhelyzetbe. Persze játszhattak volna a tikitaka helyett mást is, de ennek a nyomait nem nagyon lehetett felfedezni se a játék képében, se a cserékben.
Ugyanez hatványozottan elmondható az angolokról, hogy ők se tudtak újítani semmit hátrányban. Még Rashford behozatala volt a legveszélyesebb húzás a 87. percben, ő futott el néhányszor a bal oldalon. Egyébként semmi, konkrétan emlékezetes helyzetük nem volt a második félidőben. Az izlandiak meg még ekkor is folyamatosan szopatták őket a kontrákból. Ráadásul azt tudni lehetett előzetesen, hogy az izlandiak mit fognak játszani, mert ők mondjuk az olaszokkal ellentétben tényleg ezt az egyet tudják csak. És ennek ellenére semmi elképzelés nem volt az angolokban, elöl hogyan kéne megbontani őket. Hátul meg szó szerint ugyanazt beszopták, mint az osztrákok: nagy bedobás, csúsztatás, és már ott is a kapuban a gól...
Másrészt most vagyok csak igazán szomorú, hogy mi megnyertük a csoportunkat, megtettünk minden tőlünk telhetőt, aztán kaptunk egy bombaformában játszó belga válogatottat a 16 között. Akik egyrészt alapból a résztvevők közül talán a legerősebb kerettel rendelkeznek, meg hát nem véletlenül állnak legjobb európai csapatként második helyen a világranglistán. És még emellett tegnap játszottak szerintem a legjobb formában az egész tornán, mostanra, éppen ellenünk értek össze igazán. Eközben a portugálok játszhattak egy magukat eltaktikázó, szándékosan visszafogó horvát válogatottal. Az izlandiak meg ezzel a harmatgyenge, kilátás és elképzelés nélkül focizó angol válogatottal. A sors nem igazságos.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
.
