The Witcher 3: Wild Hunt

Igen, de a Witcher 3-ban nincs ilyen. Ez egy választható opció, hogy ilyen is legyen, ha valami hülyének ez kell, de a játékban alapban nincs szintezés. Itt fix erősségű ellenfelek vannak, aztán vagy le tudod győzni, vagy nem. Ha nem, majd visszamész később, vagy kikerülöd.

Respawn sincs, legalábbis abban az értelemben, ahogy leírtad. Ha kiirtasz egy csoport ellenfelet, ott már legközelebb jó eséllyel nem lesz semmi. Talán lehet valamennyi - random - respawn, hogy ne legyen tök üres a térkép, de ez az undorító, fix hülyeség itt nincs jelen.

Itt pontosan az van, amit leírtál: szétbasznak, tanulsz, gyakorolsz, fejlődsz, visszamész és te baszol szét mindenkit. A régi nagyok (pl. az általad említett BG1) óta nem láttam ilyet sehol, pláne nem ilyen szinten jól megvalósítva.

Respect is not given. It's taken.

Azt nem tudom szavakkal kifejezni, hogy a szintezést mennyire utálom egy RPG-ben (meg egyszerűen az olyan játékokban is ahol karakterépítés- fejlődés van). Itt egyszerűen elveszti a lényegét a fejlődési rendszer.
Merthogy úgyis odaszintez téged, buta gémert ha véletlenül máshogy haladnál. Ha jobb vagy ha rosszabb (a legbutábban a Dead Islandben oldották ezt meg, a zombik feje fölé is odaírték hogy xy szint - mindig a te szinteden volt minden - ez trehány fantáziátlan megoldása annak, hogy érdekessé tegyék a játékot hosszú távra).
A legjobb élmény volt számomra már a BG1-ben is amikor a játék bizonyos pontjain súlytalan volt a csapatom, pillanatok alatt szétkapták őket. Erre visszamentem, átszereveztem a dolgokat elmentem más területekre és visszamenve a problémás részre már volt keresnivalóm. Ez az az élmény hogy belefektetsz energiát valamibe, utána látod, hogy jól csináltad, működik. Számomra az egyik legfontosabb pont ez a mai napig.
Itt amúgy lehet persze értelme, ha játszhatatlanul nehéz a szinteltolódás miatt a kieg.

A másik vesszőparipám az a respawn. Ha egyterületet kipucoltam, akkor ne legyen tegyen be nekem mindig ugyanoda ugyanolyan ellenségeket. Ez egyébként a witcher 2-ben is bosszantott, bár elismerem, hogy nehézkes ezt máshogy megoldani. Úgy lehet megoldani hogy sok új területet csinálnak, új szörnyekkel. Az meg persze csomó meló.
Ezek talán apróságnak is tűnhetnek, de a játékélményt szerintem alapvetően határozzák meg. Manapság meg, hogy ne kelljen különösebben megizzadni egy játékban, félistennek érezhesd magad minden helyzetben (meg hogy állandó akció legyen - respawn), ezeket előszeretettel alkalmazzák.

Ááá, itt szó nincs erről az Oblivion jellegű röhejről, illetve annyiban igen, hogy ha akarod, akkor bekapcsolhatod a szintezést, de ez csak egy opció, ami a legújabb DLC-vel jött, még nem próbáltam. Gondolom arra az esetre, ha már tényleg túl könnyű lenne a legnehezebb is.

Itt inkább neked van egy fejlődési/tanulási görbéd, amit ugye a bestárium is erősen támogat. Tehát death march-on konkrétan megdöglesz, ha nem tanulmányozod a harci leírásokat, a szörnyekhez adott tippeket, hogy mikor ilyen főzet vagy jel lesz a legmegfelelőbb. Viszont kényszer sincs, pl. egy lidércet szépen apránként is le lehet verni, vagy felcsapod a könyvet, elolvasod, hogy mi kell, és lényegesen hatékonyabban boldogulsz (de könnyű így sem lesz).

Nehéz visszaadni így írásban, mennyire eltalálták az egészet, de hidd el, iszonyatosan profi az egész.

Respect is not given. It's taken.

A Gothic2 még élénken él az emlékezetemben! Az állatok és orkok hamar kiszámíthatóvá váltak, de a csontvázak közül a felturbózott típus, illetve némelyik neves emberkarakter komisz dolgokat tudott művelni egy-egy gyors és váratlan vágással K*rvaanyáztam ott rendesen helyenként, viszont mégis jó volt, sokat adott az élményhez, mert az ember kétszer meggondolta eleinte, hogy hova pofátlankodjon be... nem volt "godmode", meg "ideal difficulty curve for your character" érzés.

Egyedül azt nem szeretem, amikor a nehezítés azt jelenti, hogy egy mezei bandita a szar rozsdás bökőjével két szúrásból kibelezi a teljes vértben ácsorgó karakteremet, míg én a +5-ös extrahiperszupermágikus kétkezes karddal 20-szor kell, hogy eltaláljam a rongyokba öltözött testét, hogy végre kifeküdjön. Viszont, ha reális a dolog (adott helyzetben két vágástól Te is ugyanúgy megfekhetsz, mint az ellenfél), akkor jöhet majd

Endure. In enduring, grow strong.

Nem kell parázni, sőt! Igazából még a bénaság (Peace ) sem számít, annál inkább a türelem, azzal meg neked nem lesz gondod. Sok játékban iszonyú balfaszul vannak belőve a szintek, de itt tökéletes a Death March nehézség: nem kell órákat gyepálni senkit, hogy meghaljon, ellenben téged sem üthetnek hosszasan, mert azonnal véged. Természetesen a realizmustól messze járunk, de az elején 2-3 nyílvesszős telitalálat a játék végét fogja jelenteni. Persze ezernyi lehetőséged van arra, hogy egy se találjon el
Magyarul aki a sztori miatt akarja végigvinni, annak simán jó egy normál, de aki szerepjátszani is akar, annak csak ez! Az emberi ellenfelek a kedvenceim death march-on: egy az egyben rendes párbaj alakul ki, tömeges harcnál pedig kőkemény taktika és időzítés. Persze emlékeim szerint viszonylag hamar felfejlődünk így is egy olyan szintre, ahol már nem lesz feszkó minden kirándulás a vadonba, de addig amolyan Gothic 2 hangulat fog uralkodni.

Egyébként én az alapjátékot végigvittem így, és egyetlen boss-t kellett újrakezdenem 3-4 alkalommal, azon kívül sima ügy volt minden.

Respect is not given. It's taken.

Év vége felé tervezek majd egy végigjátszást a két nagy dlc-vel (első találkozásom lesz a 3-mal - egyelőre jegelem még a játékot). Tuti a legnehezebben kezdem akkor. Legfeljebb időnként heveny csuklási rohamod támad majd, ha sokat emlegetlek

Endure. In enduring, grow strong.

Ja, ezt jó is, hogy mondtad, erősen ajánlottam és ajánlom most is mindenkinek: Witcher 3-at CSAK ÉS KIZÁRÓLAG legnehezebb nehézségi fokon szabad játszani! Ott annyira más, annyira kurva jó lesz az élmény, mintha egy egészen másik játékot tolnál Igaz, hogy 10-12. szint környékétől már ott is könnyebb lesz, mint kéne, de persze azért bármikor meg lehet halni fél perc alatt.

Van erről egy cikk is

Respect is not given. It's taken.

Rengeteg alkalom volt, hogy annyira belefeledkeztem a mellékküldetések pörgetésébe, hogy túlléptem a fő szálat 7-8 szinttel. De például a legutolsó DLC-ben visszamentem még 2x-es küldetéseket is csinálni, amik az alapjátékban kimaradtak, mert nem érdemes semmi kihagyni. Így is 53-as voltam azt hiszem a végére, és bőven erősebb bárminél, ami szembe jött. Mondjuk nem is a legnehezebb fokozaton toltam.

Megvettem a játékot - nézegettem már korábban videókat, de így kipróbálva is elképedtem a látványvilágán, a karakterek részletességén. Szóval le a kalappal így egy óra játék után is.
Az lenne a kérdésem, hogy a mellékküldetéseket hogy érdemes felvenni? Szeretnék mindent 100%-ra megcsinálni, de nem tudom hogy ez hogy megy egy openworld rendszerben. Attól félek, hogy lemaradok dolgokról, vagy előre nehezebbeket csinálok, miközben később meg csak a könnyebbek maradnak és nem lesz kihívás.
Ti hogy csináltátok, viszitek a főszálat és ami útbaesik mellékküldetés az nagyjából fedi a szintedet?