Na de visszatérve, a tenisz az éppen egy ilyen sportág. Számomra egyszerűen túl hosszú és vontatott. Ez a Del Potro–Nadal-csata is több mint három órán át tartott. És akkor ez még csak egy egyszerű, háromszettes párharc volt. Egy Grand Slam-tornán egy tisztességes ötszettes összecsapás, ahol a döntő szettben nincs rövidítés sem, eltart kétszer ennyi ideig is simán. Szerintem ahhoz már konkrétan mazochistának kell lenni, hogy valaki hat órán keresztül figyelje, ahogy két pali ütögeti egymásnak a labdát.
De talán még ezzel az időmennyiséggel se lenne probléma, ha folyamatos lenne a játék. A helyzet azonban az, hogy sokkal többet állnak, mint amennyit ténylegesen játszanak. Különösen Nadalnál végignézni, ahogy egy-egy szerva előtt készülődik több mint fél percen át ugyanazokkal a szertartásos mozdulatokkal, az szabályosan fájdalmas. És akkor még ma ott volt a brazil közönség is, amely nem éppen Wimbledonban szocializálódott, úgyhogy a bíró minden egyes szerva előtt könyöröghetett nekik hosszasan, hogy maradjanak már csendben...
Azt azért elismerem, hogy a fent említett Del Potro–Nadal-meccs végül kifejezetten izgalmasan alakult. A döntő szettet még én is végignéztem, de ennyi bőven elég volt belőle. Sőt, utána a női döntőt is néztem, de azt is úgy, hogy az első két szett alatt igazából a trambulindöntőt és a kardcsapatdöntőt néztem, és csak két gyakorlat között, illetve játékoscserénél kapcsoltam át a teniszmeccsre egy-egy labdamenet erejéig. Így viszont egész szórakoztató volt tényleg. Mondjuk ebben közrejátszott az is, hogy a női döntő végül hatalmas meglepetést hozott...
Egyébként az úgymond A-kategóriás sportágak közül hasonlóan vagyok például a szertornával is. Pedig tisztában vagyok vele, hogy egyes helyeken, így különösen Amerikában a tornaközvetítések is extrém népszerűek, engem viszont nem tud lekötni egyszerűen. Nem is értem az egészet, nem tudom megkülönböztetni az egyes gyakorlati elemeket. Illetve az egészet nem találom különösebben szépnek, esztétikusnak, szerintem inkább gépies, ahogy ugyanazokat az elemeket ismételgetik. Úgyhogy kedvem sincs belemélyedni jobban és megtanulni az egyes elemeket. Persze ettől függetlenül azt elismerem, hogy hatalmas meló van benne, és piszkosul nehéz lehet egy olyan gyakorlatot végigcsinálni. Csak egyszerűen nem tetszik.
Vagy mondjuk ilyen a boksz is. Az is elképesztő népszerű, ha nem is elsősorban az olimpián látható, hanem a profi változata. Én viszont sosem találtam különösebben szórakoztatónak, sőt, már az alapkoncepciója sem tetszik, hogy egymás fejét próbálják szétverni benne. Vannak sokkal békésebb és elegánsabb, szebb küzdősportok szerintem. Ha már az olimpián vagyunk, akkor ilyen például a dzsúdó, vagy akár a tékvandó is.
Na jó, ez egy elég szubjektívre sikerült hozzászólás lett. Úgyhogy nem kell egyetérteni mindenkinek mindennel természetesen.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
Hát, felettébb érdekes mint ne mondjak. 
Mondjuk ha nem szereted a teniszt, akkor érthető. Bár így is érdekes. 
