Viszont valahogy a stílushoz most nincs kedvem. A fél órára-órára leülök a gép elé, ha van időm, de ugyanakkor folyamatosan agyalni kell a karakter építésén jellegű ARPG-k pörögnek most nálam már közel egy éve. Úgy nyár végéig a Grim Dawn volt ez, ősz vége óta pedig totál magába szívott a Path of Exile (per pillanat szerintem toronymagasan a stílus legjobbja ez a játék)!
De a Witcher3 érlelődik szépen azért, és ha megjön az "ihlet", akkor belevetem majd magam én is. Szigorúan a legdurvább nehézségen, ahogy McCl@ne is ajánlotta.
Amúgy is, egyre kevesebb új játék fog meg. (A Torment: Tides of Numenerát nagyon várom, de ezzel kb. teljes is a lista; a Tyrannyt pl. be sem szereztem még, és nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán be fogom. Valahogy a Pillars of Eternity-vel is úgy voltam, hogy nagyon tetszett, überkirály, legalábbis a játék feléig, majd ez a lelkesedés szépen kezdett csökkeni... a játék mechanikussá vált, a lore egyre terebélyesebbé, de az alapszituációhoz képest nem izgalmasabbá... mindent egybevetve jó élmény volt végigjásztani... ám azt vettem észre, hogy egyszerűen képtelen vagyok újrajátszani, pedig megvan a teljes kieg is, amit végig kellene vinni. 20-30 játékóra után mindig érzem, hogy kezdek beleunni. Ilyen azért a BG sorozatnál sosem volt. Na de nagyon eltértem a tárgytól.) Endure. In enduring, grow strong.
