Mass Effect: Andromeda

Tegnap végre én is bele tudtam kezdeni és kapásból beletettem négy órácskát. Bár először kicsit féltem a karaktergenerálástól kezdésnél mégis belevágtam és elsőre alkottam egy olyan arcot, amivel tényleg meg voltam elégedve. Ami meglepett, hogy kevés opció van a generálásra (legalább is a DAI-hoz képest mindenképp, de sok opció az első Mass Effect-hez képest is hiányzott). Ettől függetlenül a nekem tetsző arc videók alatt sem generált semmilyen fura fintort. Fura, hogy az NPC-k arca egyébként tényleg kicsit a Sims karaktereire emlékeztet, de ha ez az ára annak, hogy ne legyen olyan fa arcuk a karaktereknek, mint az Inquisition esetében akkor elfogadom.

Már az első küldetés lenyűgözött: Látványos és érdekes helyszín és az emberrel jól megismertet mindent, amit kell. Ha jól emlékszem az öt nehézségi fok közül a harmadikkal vágtam bele, de már itt látszik, hogy ha nem arra termett a karaktered, bizony az ugrálós, rohangálós harc gyors halált tud jelenteni.

Azt már látom az elején, hogy karakterek megírása terén van egy két érdekesség. Tann karakterénél például nem érzem és értem a velünk szemben tanúsított negatív hozzáállást és valahogy nem is jön át ez a karakter kommunikációján. Persze ez csak az eleje így még van mit meglátnom, de ez első benyomásnak kicsit furcsa volt.

Ami viszont nekem hamar szemet szúrt azok a textúrák PS4-en. Értem én, hogy van egy kisebb lobbi, hogy az ember fia inkább Pro-ra váltson, de mikor az első küldetés elején egymás mellett megy a két sikló, az ablakon át látható kép siralmas. A másik hajó recés, elmosódott, mintha egy alacsony felbontású kép lenne totálra húzva. Ugyanígy a karakterek ruhája is elég alacsony kidolgozottságú, jóllehet azért ennél több van az alap PS4-ben is. Kifejezetten frusztráló a csapattársa messzire csatangolása is, főleg mikor minden kisebb akadályról való lecsúszás esetén úgy üvöltenek, mintha szakadékba zuhantak volna, én meg szívinfarktust kapok a sikolyuktól.

Ami pedig a legfrusztrálóbb az az enyhe akadozás, ami kb. egy óra játék után jelentkezik, valamint a scan gombjának D-padra le gombjára helyezése. Annyival kézenfekvőbb volt az Inquisition esetében a L3, érthetetlen, hogy itt miért nem kerülhetett ugyanoda.

Függetlenül ettől az első pár óra, amit eltöltöttem vele iszonyatosan magával ragadó volt és alig várom, hogy folytassam.