Csak két apróság az U17-esek ma déli negyeddöntője elé:
Többek között ezen a tornán is teszteli a nemzetközi szabályalkotó testület a döntetlent követő tizenegyespárbaj egy újfajta, elméletileg igazságosabb lebonyolítási rendszerét. Ennek a lényege, hogy a csapatok nem felváltva rúgják a tizenegyeseket, ahogy eddig, hanem a sorrend folyamatosan cserélődik közben. Magyarán A csapat rúgja az elsőt, utána viszont B csapat kettőt egymás után, aztán A csapat szintén kettőt egymás után, és így tovább. Egyébként természetesen ugyanúgy 5-5 rúgása van mindkét csapatnak alapból, azt követően pedig jön a hirtelen halál, ha még mindig eldöntetlen.
Itt egy példa a párhuzamosan zajló női U17-es Eb-ről, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Mondjuk a lányok valami botrányosan gyengén rúgják a tizenegyeseket a videóban. Most megint nem tudom hirtelen, hogy ez a nemnek és a korosztálynak tudható be, vagy csak ezen az egy meccsen alakult véletlenül így.
Ha ma nyerünk, akkor már biztosan kijutunk az októberi, indiai korosztályos világbajnokságra. Ha nem, akkor szinte biztosan pótselejtezőt játszhatunk. Az egyetlen kivétel ez utóbbi alól, ha a két szombati negyeddöntő úgy alakul, hogy az írek megverik az angolokat, és a hollandok megverik a németeket. Ezek közül különösen az elsőre egészen minimális az esély, ugyanis az angolok a selejtezősorozatot is beleértve eddig mind a 9 meccsüket megnyerték, az írek pedig elképesztő szerencsével és körbeverés után, egyetlen soványka győzelemmel és 3 ponttal jutottak tovább a csoportjukból. Ha mi továbbjutunk, akkor az elődöntőben az angolokkal játszunk. Ha veszítünk, akkor a pótselejtezőben elsősorban vagy a németekkel, illetve ha ők is továbbjutnak, akkor a spanyol–francia negyeddöntő vesztesével kell megmérkőznünk. Tekintve, hogy papíron mindegyik csapat erősebb a törököknél, nem kéne a keddi pótselejtezőre hagyni a döntést, hanem már ma meg kéne ragadni a kínálkozó alkalmat...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
