A magyar labdarúgó válogatott

Valamilyen mentális görcs volt, a gólig nagyjából minden rendben ment, aztán gazdát cserélt a magabiztosság. Nem éreztem veszélyben onnantól a törökök továbbjutását sajnos. Lehet, hogy most kellett volna egy jobb, taktikailag okosabb edző, mert ezek a törökök tényleg nem voltak nagy számok. Ennek tükrében írtam, hogy rosszul játszottunk.

Ha jól tévedek, jönnek a franciák.

Elvileg kezdeni könnyebb a tizenegyespárbajban, a másodiknak rúgó csapat játékosain mindig nagyobb a nyomás. Különösen a hirtelen halálos résznél, de úgy egyébként is a párbaj végéhez közeledve. És ezt ellensúlyozná némileg ez az új rendszer. Jó, persze, az abszolút igazságos az lenne, ha két különböző kapura rúgnának, ráadásul a párosok tagjai egyszerre, de ez nyilván kivitelezhetetlen.

Ami a meccset illeti... Szerintem annyira nem játszottunk szarul. Elöl voltunk sajnos teljesen hatástalanok, lényegében helyzetbe sem tudtunk kerülni az egész meccsen. De ugyanez igaz nagyjából a törökökre is. Nyilván az utolsó 15-20 percet itt már másként kell értékelni, hiszen ott nekünk egyre inkább kockáztatni kellett, ezért alakultak ki helyzeteik egyre gyakrabban. De előtte úgy szereztek vezetést, hogy az első félidőben például kaput eltaláló lövésük sem volt konkrétan.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

A tizenegyesekről: nem értem, miért igazságosabb így. Az lenne igazságos, ha az egyik az egyik, másik a másik kapura rúgna, ami nyilván kivitelezhetetlen. Itt egy allegória erre:

Reno=futballszerető közönség
Depardieu=szabályalkotó testület
rendőrautó=tizenegyespárbaj.

Csak két apróság az U17-esek ma déli negyeddöntője elé:

Többek között ezen a tornán is teszteli a nemzetközi szabályalkotó testület a döntetlent követő tizenegyespárbaj egy újfajta, elméletileg igazságosabb lebonyolítási rendszerét. Ennek a lényege, hogy a csapatok nem felváltva rúgják a tizenegyeseket, ahogy eddig, hanem a sorrend folyamatosan cserélődik közben. Magyarán A csapat rúgja az elsőt, utána viszont B csapat kettőt egymás után, aztán A csapat szintén kettőt egymás után, és így tovább. Egyébként természetesen ugyanúgy 5-5 rúgása van mindkét csapatnak alapból, azt követően pedig jön a hirtelen halál, ha még mindig eldöntetlen. Itt egy példa a párhuzamosan zajló női U17-es Eb-ről, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Mondjuk a lányok valami botrányosan gyengén rúgják a tizenegyeseket a videóban. Most megint nem tudom hirtelen, hogy ez a nemnek és a korosztálynak tudható be, vagy csak ezen az egy meccsen alakult véletlenül így.

Ha ma nyerünk, akkor már biztosan kijutunk az októberi, indiai korosztályos világbajnokságra. Ha nem, akkor szinte biztosan pótselejtezőt játszhatunk. Az egyetlen kivétel ez utóbbi alól, ha a két szombati negyeddöntő úgy alakul, hogy az írek megverik az angolokat, és a hollandok megverik a németeket. Ezek közül különösen az elsőre egészen minimális az esély, ugyanis az angolok a selejtezősorozatot is beleértve eddig mind a 9 meccsüket megnyerték, az írek pedig elképesztő szerencsével és körbeverés után, egyetlen soványka győzelemmel és 3 ponttal jutottak tovább a csoportjukból. Ha mi továbbjutunk, akkor az elődöntőben az angolokkal játszunk. Ha veszítünk, akkor a pótselejtezőben elsősorban vagy a németekkel, illetve ha ők is továbbjutnak, akkor a spanyol–francia negyeddöntő vesztesével kell megmérkőznünk. Tekintve, hogy papíron mindegyik csapat erősebb a törököknél, nem kéne a keddi pótselejtezőre hagyni a döntést, hanem már ma meg kéne ragadni a kínálkozó alkalmat...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.