A Kotor2-nek egyetlen baja volt: az Obsidian félkészen, s ebből fakadóan félbehagyott küldetésekkel, kivágott területekkel és egy nagyon hirtelen, különösebb végjáték nélkül, kérdéseket megválaszolatlanul hagyóan, kurtán-furcsán lezárult főtörténettel volt kénytelen kiengedni a kezei közül kiadói nyomásra.
A Kotor1 szerintem a fő történeti szálban erősebb... pontosabban, a Kotor1 zseniálisan hoz egyfajta, a legjobb értelemben vett "vegytiszta SW életérzést", és ugye ott van benne az az áll-leejtős fordulat, kegyetlen profin (párbeszédtöredékek visszaidézésével stb.) tálalva. Ebben verhetetlen. De minden másban szerintem is jobb a Kotor2. Ég és föld a kettő között a különbség "mélységben", gondolatiságban, persze a második rész javára. Igaz, ennek a megértéséhez azért kell egy befogadó közeg is.
Aki könnyed, klasszikus SW kalandot vár csúnya, gonosz sithekkel és jóságos hős-típus jedi lovagokkal, tele a filmeket idéző megoldásokkal és jelenetekkel, azoknak az első rész a nyerő. Akik pedig nem bánnak egy kis extra gondolatiságot, a fekete-fehér/jó-rossz bipóluson túlmutató árnyalatokat is felvillantó világot, életutakat és sorsokat (Kreia zseniális volt pl., különösen a modokkal többé-kevésbé kibővített verzióban), azok ezt mind megtalálhatják a Kotor2-ben.
Nem is tudom, nekem a Kotor2-vel kapcsolatban egyébként folyamatosan az volt az érzésem, mintha a Planescape Tormentet próbálták volna megcsinálni újra (nem is rosszul), csak ezúttal az SW világában, a Nameless One helyett pedig ezúttal egy Jedi Exilet kapunk.
Kicsit kiforgatott és erőltetett párhuzam, de ebből a szempontból a Kotor1 a Baldur's Gate sorozat, a Kotor2 pedig a Planescape: Torment. Más megközelítés, más súlypontok (és gyengeségek), de a maga módján mindkettő zseniális. Innen pedig már csak ízlés kérdése, hogy ki melyik vonalat találja vonzóbbnak.
Endure. In enduring, grow strong.
Zseniális, bizonyos szempontból felül is múlja az elsőt, ha hagyták volna érvényesülni szegény fejlesztőket, talán egy az egyben kimondanám, hogy jobb játék.
