The Witcher 3: Wild Hunt

Radovid karaktere. Túlságosan a semmiből lett belőle szimpla villain, also, hol van Adda? Nálam életben maradt első részben.
Ehhez kapcsolódóan, zavart az is, hogy az ötszázadik arrogáns sorceresst, Philippát végül nem árulhattam el és vihettem ténylegesen a színe elé. Az assassination küldetés is furcsa, hogy igazából a választás az végül annyi, hogy Dijkstra vagy Roche & co. (ahol aztán a spymaster halála nagyon súlytalan és méltatlan), és nem Dijkstra vagy Radovid. Két alkalommal is lett volna lehetőség, hogy nyíltan támogassuk az uralkodót, furcsa, hogy ennyire ellene építettek az írók.

Plusz amin aztán nagyon csóváltam a fejem, az a Lodge újraszervezése, eszembe nem jutna ilyen őrültség, de a játék csak rákényszerít, aztán végül értelme sincs kb., semmit nem tesznek hozzá érdemben a dolgokhoz.

Nekem Ciri witcher lett, örülök, hogy ez lett a vége. Nagy vonalakban így ment végig a sztorim, tömören:

- Az Erdő Asszonyai mellé álltam, nem hittem ismeretlenül a Fa Szellemének, így bár a gyerekek meghaltak, a báró feleségét meg tudtam menteni, így elvitte magával, hogy meggyógyíthassa. A gyerekükből őrzőszellem lett.
- Keirát meggyőztem, hogy menjen Kaer Morhenbe és tegyen le a kísérletekről.
- A Kurafi Kölyköt megöltem, egyszerűen nem hagyhattam életben, amiket művelt, azok alapján nem (kurva undorító volt a helyszín, ahol rátaláltam). A vámpír sorozatgyilkos esetében örülök, hogy nem prédáltam fel elsőre a perverz piszkavasas köcsögöt (utána igen), így megtudhattam, ki volt a valódi ellenfél.
- Végeztem az inkvizítorral, mert amikor megüttök Trisst a tervezett színjátékban, felprédáltam az egész bagázst. Nem bántam meg.
- Vesemir meghalt, azt hittem el lehet kerülni, de nem, kellett ez a sokkoló momentum a karakterívekhez. Cirit nem vittem el még látogatni sem az apjához, hanem egyből mentünk felprédálni a hármakat meg a szexmániást a hegyen. Az apjának a végén azt mondtam, hogy feláldozta magát.
- Dijkstra, Thaler és Roche Radovid elleni összeesküvésében és a merényletben részt vettem, de a végén nem Dijkstra mellé álltam, hanem azon társaim mellé, akik sokat segítettek már. Ráadásul Roche és Iorveth között nagyon sokat hezitáltam az előző részben, nem akartam egy újabb "árulást" ellene, hisz a második részben még úgy is segített, mikor Henselt táborában összefutottam a nilfgaardiakkal, hogy nem tartottam ki mellette korábban. Lethot majdnem elengedtem, de a Rochenak tett ígéretem miatt végzetem vele.
- Cerys lett a királynő Skelligén. Lugos meghalt, mikor Ermiont megkerestem.
- Triss mellett döntöttem volna, ha nem lettem volna így elsőre annyira süket, hogy mindig pont úgy válaszoltam, döntöttem, hogy se Trissel, se Yennel nem jöttek elő a játékban a "romantikus" történetszálak.