Végigvittem az alapjátékot. A program 184 óra 59 percet ír játékidőnek (a GoG 220 óra 14 percet, ez a reálisabb, mert mindig kihívásnak tekintettem, hogy erősebb ellenfeleket alacsony szinten leverjek
). 35-ös szinten fejeztem be, egy küldetés lett sikertelen, a 'Novigrad bandái'.
Elképesztő ez a tartalom és a minőség, amit végig fenntartottak. Sokszor a mellékküldetések majdnem (de csak majdnem) izgalmasabbak voltak, mint a főszál. Jó, a witcher megbízások, gyűjtögetések a véleményem szerint nem emelkednek ki minden esetben túlságosan a többi, hasonló program horizontjáról, ez nem is baj, és ezt a játékot a kategóriájában igen nehéz lesz megugrani, főleg, hogy hátra van még a 'Hearts of Stone' és a 'Blood&Wine', máshol a főjátékban nincs ennyi - és a Witcher-széria az érzelmek, érzelmi bevonódás terén igen kimagasló, meg abban, hogy igen széles a szürke tartomány a döntések és karakterek terén is.
Ráadásul, ahogy elkezdtem olvasni a könyveket, még a harmadiknál tartok, sokkal több utalást megért az ember, még személyesebbnek érzi.
Sőt, elolvasva, milyen egyéb befejezései lehetnek, és azokat miként bontja ki, építi fel, milyen döntéseid vezetnek oda - egyszerűen zseniális. Hihetetlen, hogy milyen apróságokon csúszhat el (te annak gondolod, nem lényegesnek), ami egy másik személy szemszögéből nagyon is fontos lenne. "Szemét" rendszer, abszolút pozitív értelemben, és még logikus is!
Tartalom terén a héten világosítottak fel, hogy a GoG-on belül az almenüben mennyi jóság van pluszban (észre sem vettem, mert nem nézelődtem), zenék, képregények, artworkok, egyszerűen ilyen mentalitással, hozzáállással lehetetlen, hogy a Cyberpunk 2077 ne legyen kiváló és ne söpörje le a vetélytársakat a műfajában!
SPOILERNekem Ciri witcher lett, örülök, hogy ez lett a vége. Nagy vonalakban így ment végig a sztorim, tömören:
- Az Erdő Asszonyai mellé álltam, nem hittem ismeretlenül a Fa Szellemének, így bár a gyerekek meghaltak, a báró feleségét meg tudtam menteni, így elvitte magával, hogy meggyógyíthassa. A gyerekükből őrzőszellem lett.
- Keirát meggyőztem, hogy menjen Kaer Morhenbe és tegyen le a kísérletekről.
- A Kurafi Kölyköt megöltem, egyszerűen nem hagyhattam életben, amiket művelt, azok alapján nem (kurva undorító volt a helyszín, ahol rátaláltam). A vámpír sorozatgyilkos esetében örülök, hogy nem prédáltam fel elsőre a perverz piszkavasas köcsögöt (utána igen), így megtudhattam, ki volt a valódi ellenfél.
- Végeztem az inkvizítorral, mert amikor megüttök Trisst a tervezett színjátékban, felprédáltam az egész bagázst. Nem bántam meg.
- Vesemir meghalt, azt hittem el lehet kerülni, de nem, kellett ez a sokkoló momentum a karakterívekhez. Cirit nem vittem el még látogatni sem az apjához, hanem egyből mentünk felprédálni a hármakat meg a szexmániást a hegyen. Az apjának a végén azt mondtam, hogy feláldozta magát.
- Dijkstra, Thaler és Roche Radovid elleni összeesküvésében és a merényletben részt vettem, de a végén nem Dijkstra mellé álltam, hanem azon társaim mellé, akik sokat segítettek már. Ráadásul Roche és Iorveth között nagyon sokat hezitáltam az előző részben, nem akartam egy újabb "árulást" ellene, hisz a második részben még úgy is segített, mikor Henselt táborában összefutottam a nilfgaardiakkal, hogy nem tartottam ki mellette korábban. Lethot majdnem elengedtem, de a Rochenak tett ígéretem miatt végzetem vele.
- Cerys lett a királynő Skelligén. Lugos meghalt, mikor Ermiont megkerestem.
- Triss mellett döntöttem volna, ha nem lettem volna így elsőre annyira süket, hogy mindig pont úgy válaszoltam, döntöttem, hogy se Trissel, se Yennel nem jöttek elő a játékban a "romantikus" történetszálak.
