Körülbelül egy véleményen vagyunk, Sucee, így, a (~két hónappal ezelőtti) második végigjátszásomat követően. Egy tételmondatban megragadva az észrevételemet, számomra a játék talán úgy valahol KM ostromának környékét követően kapott egy gellert. Ezt persze, a saját, fantasztikusan magasra rakott mércéjéhez képest értem.
A legtöbb szempont már leírásra került.
SPOILER
Leginkább talán úgy érzem, hogy az nem feküdt jól (átfogalmazom: gyakorlatilag tökéletesen)
nekem, amikor a főszál átfordul grandiózusba. A tömegjeleneteket nem éreztem perfektnek (olvastam valahol, hogy eredetileg a WH Novigradot támadta volna - némi párhuzamot kiemelve a B&W-ből úgy gondolom, jó döntés volt nem azt erőltetni), illetve általában véve is picit kezdte súlyát veszteni a végére a cselekmény. A WH inkább festett végül egy rakás heavy metal bohócnak, mint a folyamatosan sulykolt halált hozó übermensch-gruppénak, ez pedig elzabálta a hangsúlyt az addig természetesen meg-meglibegtetett, de végeredményben a végére mégis kissé furcsán odaragasztott "ja, különben ez a valódi probléma"-Fehér Fagyról. Értem természetesen, hogy Geralt nézőpontjából ez volt kb. a végső fordulat, amikor koppanik,
hogy Ciri számára a végső erőpróba mindvégig ez volt, na de na. Ami a WH karaktereit illeti, szégyellem, de most így hirtelen az sem ugrik be, mi is volt pontosan a királygyilkos vezérük neve. Ez most vagy a korral jár, vagy tényleg ennyire súlytalan volt a megjelenése számomra, különösen, ha kontrasztot állítok a HoS Tükörmesterével. Ugyanígy éreztem én is, hogy a szálelvarrogatásnak esett áldozatul Dijkstra hótt' karakteridegen elpa(t)kolása is.
Újabb példa a "grandiózus nem annyira működött"-meglátásomra. Skellige. Már a királyválasztás szertartása is picit vérszegénynek hatott az addigi minőségi háttérhez képest (értem persze, hogy Skellige népsűrűsége nem egy Szingapúr ), de a Lugos-brancs lázadása és a szórványos küzdelem az erősségben szintén kissé olyan érzést keltett, hogy "ez itt most egy igen komoly belpolitikai balhé kéne, hogy legyen, csak baromira nem úgy néz ki." Újabb csalódás volt a boszorkányszombat is, pláne ahhoz mérten, amilyen terveket utólag olvastam róla.
nekem, amikor a főszál átfordul grandiózusba. A tömegjeleneteket nem éreztem perfektnek (olvastam valahol, hogy eredetileg a WH Novigradot támadta volna - némi párhuzamot kiemelve a B&W-ből úgy gondolom, jó döntés volt nem azt erőltetni), illetve általában véve is picit kezdte súlyát veszteni a végére a cselekmény. A WH inkább festett végül egy rakás heavy metal bohócnak, mint a folyamatosan sulykolt halált hozó übermensch-gruppénak, ez pedig elzabálta a hangsúlyt az addig természetesen meg-meglibegtetett, de végeredményben a végére mégis kissé furcsán odaragasztott "ja, különben ez a valódi probléma"-Fehér Fagyról. Értem természetesen, hogy Geralt nézőpontjából ez volt kb. a végső fordulat, amikor koppanik,
hogy Ciri számára a végső erőpróba mindvégig ez volt, na de na.
Ami a WH karaktereit illeti, szégyellem, de most így hirtelen az sem ugrik be, mi is volt pontosan a királygyilkos vezérük neve. Ez most vagy a korral jár, vagy tényleg ennyire súlytalan volt a megjelenése számomra, különösen, ha kontrasztot állítok a HoS Tükörmesterével. Ugyanígy éreztem én is, hogy a szálelvarrogatásnak esett áldozatul Dijkstra hótt' karakteridegen elpa(t)kolása is.
Újabb példa a "grandiózus nem annyira működött"-meglátásomra. Skellige. Már a királyválasztás szertartása is picit vérszegénynek hatott az addigi minőségi háttérhez képest (értem persze, hogy Skellige népsűrűsége nem egy Szingapúr
), de a Lugos-brancs lázadása és a szórványos küzdelem az erősségben szintén kissé olyan érzést keltett, hogy "ez itt most egy igen komoly belpolitikai balhé kéne, hogy legyen, csak baromira nem úgy néz ki." Újabb csalódás volt a boszorkányszombat is, pláne ahhoz mérten, amilyen terveket utólag olvastam róla.Folytathatnám, de végeredményben azt hiszem, egyszerűen annyiról van szó, hogy számomra a W3 azzal rakta fel a koronát magára, ahogyan lovagolsz a szélben át a háború által megnyomorított almáskerteken, a kápán egy trófeával, a megunhatatlan zenei aláfestéssel; nem pedig azzal, amikor egy random hegytetőn, húsz statiszta fölött papíron épp szétb*szódik minden.
Érdekes ugyan, de ahogyan elsőre valahogy idegenkedtem (a "viszolyogtam" erős szó talán) a HoS alaphangvételétől, mostanra ezt tartom talán a W3 legszebb arcának.
