Édes istenem, ezt a ma esti görög–horvát meccset nem egyhamar fogom elfelejteni. Szinte minden nagy tornáról maradt meg egy mérkőzés, ami legendásan rossz volt, kezdve a 2000-es Eb-n a török–svéd 0-0-val a csoportban, aztán mondjuk a 2008-as Eb-ről a román–francia 0-0 szintén a csoportban, a 2010-es vb-ről a paraguayi–japán nyolcaddöntő 0-0-val és nulla kockázatvállalással végig mindkét oldalról, aztán ugyanez a 2016-os Eb-n a portugál–horvát nyolcaddöntő hosszabbításának legvégéig, stb. Na, a fent említett görög–horvát ebbe a sorba nyugodtan illeszthető, még ha csak vb-pótselejtező is. Az első és egyetlen kaput eltaláló lövésre a 87. percig kellett várni. Jó, ezen túl még volt egy kapufa is. De ennyi, tényleg ezen kívül a kapuk közelébe nem kerültek a játékosok, vagy ha el is értek a tizenhatosig nagy ritkán, akkor kilőtték a stadionból a labdát az akció végén. Az egyik csapat (a görög) nem tudott támadni egyáltalán, a másik csapat (a horvát) meg nem akart csinálni semmit 90 percig.
A délutáni meccs viszont jó volt. Színvonalát tekintve az sem volt túl magas, köszönhetően a pálya talajának és a körülményeknek is, de az északírek újfent nagyon kellemes meglepetést okoztak azzal, ahogy küzdöttek, és a hazai vereség ellenére az utolsó percig izgalmassá tudták tenni a visszavágót a sokkal esélyesebb svájciak ellen. Sajnálom, hogy összessítésben végül azzal az egy jogtalan tizenegyessel kellett kiesniük, amit még a múltkor ítéltek ellenük.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.