The Witcher 3: Wild Hunt

Ez így van, de vedd figyelembe, hogy az emberek egy idő után telítődnek a sok szenvedéssel és aki nem teljesen pszichopata/szociopata/akármi, annak felébred a lelkiismerete az n+1-edik igazságtalanul karóba húzott, fellógatott vagy megégetett falusi javasasszonynál és füvesembernél. Esetleg elkezdi érezni, hogy ő vagy a szerettei is sorra kerülhetnek. Ilyenkor a tömegpszichózis megfordul, és azt kezdik követelni az emberek, hogy legyen vége a boszorkányüldözésnek. E fordulatot természetesen azok a csoportok is tüzelni fogják, akik szeretnék kilökni az Égő Szívecskés Miafaszom Szektát és Radovidot/az utódját a hatalomból, legyen az egy belső ellenzék, a rivális állam, vagy a Kovirba menekült varázslócsoport lobbija. Radovid vagy az utódja meghátrál, és egy ideig nyugi lesz, a most kivégzett varázslók pedig mártírként vonulnak be a történelembe.

Aztán majd valamikor kezdődik ismét elölről.

A Philippás poén jó volt.

"Mondjuk Radovid úgysem marad hosszan életben, meg szerintem amint vége a háborúnak, a pórnépnek az inkvizícióból is elege lesz, és hamarosan sorra tűnnek el a boszorkányvadászok a kutak mélyén."

Ezzel nem feltétlenül értek egyet; ahogy elnézem, a félelem politikája korrektül működik a játékban is. A "pórnép" eléggé el van foglalva azzal, hogy pattogatott kukoricát zabáljon a máglyák előtt. Több realitását látom annak, hogy esetleg Philippa nézzen vissza egy tisztelgő látogatásra. Hehehe... nézzen. Kikísérem magam.

No sebaj. Hetek óta azon gondolkodok, hogy mi lenne a legjobb megoldás, Radovid, Dijkstra, Emhyr vagy Ciri, ezzel viszont megoldódott a kérdés, nem kell választanom közöttük, vaják semlegesség kimaxolva.
Radovid taktikai zsenijének köszönhetően Nilfgaard elveszti a háborút, és Emhyrt a saját népe koncolja fel (megérdemli), cserébe viszont Északot átadom egy őrültnek, aki teljes mellszélességgel támogatja a boszorkányüldözést. Mondjuk Radovid úgysem marad hosszan életben, meg szerintem amint vége a háborúnak, a pórnépnek az inkvizícióból is elege lesz, és hamarosan sorra tűnnek el a boszorkányvadászok a kutak mélyén.