The Witcher 3: Wild Hunt

És kész. Lassabban haladtam vele, mert az első szünet után belelapoztam, hogy a játékokkal már ellőtt spoilerek a könyvben mikor és milyen hosszan kerülnek elő. Kellemes meglepetések ezek a terjedelmek, emiatt inkább belehúztam a főküldikkel. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt jól vagy rosszul tettem.

Teljesen megértem Sapkowskit, hogy elhatárolódott anno a játéktól. Bár gondolom ez inkább a nemazenyém hozzáállásból és a médiumnak szólt, a tartalommal nem hiszem hogy foglalkozott. Azt ismerve viszont ha erre az amnéziás faszságra gondolok elfog a hányinger és a harag. Persze, vicces a helyzet, hiszen a játékok nélkül nem is hallottam volna a könyvekről, de akkor is.

Na mindegy, tényleg nagyon jó volt ez a zárás és a teljes saga is. Bár egy esetleges újra útvonalát és a döntéseket alaposan behatárolná a könyvek olvasása én továbbra is csak ajánlani tudom, mert remek olvasmányok!

Most minden szemem a netflix sorozatra irányul. Nagyok az elvárások, úgyhogy csak ügyesen!

Az új könyv - milyen meglepő - nem okoz csalódást! Sapkowski mester ezúttal a szokottnál messzebbről indít a keret történettel és -karakterekkel, amit egy kicsit időhúzásnak éreztem. Bár ebben az is benne van, hogy szívesen folytattam volna egyből onnan, ahol a legutóbb abbahagytuk. Szerencsére ez csak az első pártizen oldalon probléma, hamar meg lehet szokni ezt a bevezetőt. A W3-ban már bemutatott Ciri történetnél hagytam most abba, addig viszont tömény B&W élményjavítást folyik!

Ezen kívül egy új kihívó is érkezett Fringilla (huh!) személyében. Megjelenéskor már sikerült kinyomoznom a szerepét a sagaban, viszont most az olvasás után mérges vagyok, hogy csak ilyen kétmondatos szerepe volt csak a játékban. Illett volna egy Shani-nyi mellékszálat kapnia, vagy legalább annyi szerepet, mint amennyi Keirának is jutott.