Hivatalosan is betegség a videojáték-függőség [hozzászólások]

Köszönjük hogy megosztottad velünk Peace. Most én jövök:

Üdv,
hét évig rá voltam kockulva a wowra, napi 6-18 órákat nyomtam, húztam a karaktereket, szakmáztam, raidek insták, achivadászat, segítés a kicsiknek, rajongói oldal készítés. Cata közepén a Blizzard tett róla hogy kezdjem megutálni az utat amerre viszik a fejlesztést és ez a további kiegészítőknek egyre csak fokozódott. WoD-ra elérték hogy megvegyem, három hónap előfizetés után abba is hagytam. Legion szintén. Kijött, három hónap be, gyorsan kiég, abbahagy. Volt minden ez alatt a hét év alatt. Öröm, bánat, szomorúság, sikerélmény, felejthetetlen grillparti klán találkozón, és olyan barátságok kötődtek, melyek a mai napig is tartanak.
Következő kiegészítő szeptember körülre jön, így 2 hét szabadság félrerakva, és 3 hónap előfizu bekészítve

Kényszerkezelést lehet alkalmazni, de az megint csak nem egy szép műsor. Amúgy valamelyest átéltem mindezt, mert jó 7 évre nyelt be a Lineage 2 kisebb-nagyobb megszakításokkal és ott bizony tényleg volt olyan súlyos időszak, amikor úgy estem le a székről, hogy basszus nem ártana valahogy lekúszni a konyháig és enni valamit. Az sajnos már tényleg kegyetlenül beteges volt. Fősulis tanulmányaim is fuccsra mentek (mondjuk az a játék nélkül is esélytelen lett volna, hogy én mérnök legyek...), de elég komolyan képes beszippantani az embert. Azóta szerencsére lakhelyet és életmódot váltottam. Fel kellett ébrednem az álomvilágból és igen hamar fel kellett nőnöm az élethez (volt rá pár hónapom össze-vissza). De van, akinek ez sajnos nem sikerül és ez bizony tragédiába is torkollhat. Ha nem figyelnek rá (bár egy felnőtt emberre nem normális, ha figyelni kell, hogy nehogy kinyírja magát a gép előtt), vagy nincs rá semmi indoka, hogy változtasson. Nem egyszerű kérdés, amiben rengeteg a szürke terület.

Szerintem ez elég felesleges. Eddig sem volt titok, hogy vannak akik abnormális módon az életükké teszik a videojátékozást, de attól még, hogy ez újdonság, sokaknak érthetetlen tolerálhatatlan, nem feltétlen lesz betegség. Szerintem ez egy alternatív életmód, amihez bárkinek joga van, és semmiképp sem tartom betegségnek. Én is büdös nagy kocka vagyok (bár azért van más is az életemben), szóval értem miért jó ez egyeseknek, és abszolút az ő dolguk.
"Kezelni" úgy sem lehet, szóval nevezhetik akárminek.

I wish I could have known about the view from halfway down