Hivatalosan is betegség a videojáték-függőség [hozzászólások]

Minden esetben akkor van baj, ha egy felismert problémára nem megfelelő reakciót adunk. A függőség nem tudatosan jön létre és általában az, aki elszenvedi nem ismeri fel, hogy függő. Az is tény, hogy a függőség kialakulásához a személyes tényezőn (valami miatt menedéket talál benne az elszenvedő) kívül szükséges az is, hogy a környezete ne tegyen ellene semmit.

10 éves voltam mikor tesómmal megkaptuk életünk első konzolját, egy NES-t, majd 14 éves, mikor egy számítógépet. Haverok is ekkor kaptak, de valahogy soha nem volt abból probléma, hogy játszottunk. Meg volt szabva, hogy mennyit tölthetünk gép előtt és a szüleink bizony kizavartak minket játszani, ha több volt az a kelleténél.

Természetesen ma már javában más a helyzet. Akkor is van valami digitális kütyü a kezünkben, ha nem akarjuk, de pont ahogy a gyerek telefonhasználata vonatkozásában szerintem itt is hangsúlyozni kell, hogy nem a tiltás a legjobb megoldás, hanem a helyes és felelős használat megtanítása.

Itt hozzá kell tenni azért, hogy a WHO-nak lennének velősebb feladatai is mint mentális betegséggé nyilvánítani a videójáték függőséget.