Bár ez most okoskodásnak tűnik, de semmi ilyen célom vele, viszont ez egy szerepjáték, és mivel a ATÚ-ban még az utolsó oldalakon is egymásnak megy Yen és Triss Geralt kapcsán, így szerintem nem véletlen, hogy Trisst tették meg a másik választható "útnak" (jó, ezen az alapon Fringilla Vigot is beleszőhették volna a kapcsolati ágba, bár az már túlzás lenne
). Hogy Triss megérdemli-e vagy sem, azt mindenki egyénileg eldöntheti, és ebben erős a játék. Sokkal rosszabb lett volna, ha egyedüliként erőltetik a Yen-vonalat és nincs választás. Mindkét fél mellett szólhatnak "érvek" és "ellenérvek".
Hmmm... Síle és Filippa karaktereit a játékokban egyáltalán nem tekintettem gonosznak, hanem arrogánsnak, akik sütögetik a saját pecsenyéjüket, újabb hatalmi ágként, ami, szerintem nagy vonalakban meg is felel a könyvekbeli "a háttérből segítjük a világot, mert idióták" vonalnak. Sőt, amit Triss mond, amikor kiszabadítja Geralt a kettő végén, van igazság a szavaiban, Filippa már a könyvekben is domináns volt a Páholyban vagy próbált az lenni. Szóval én nem látok olyan nagy eltérést a könyvekhez képest.
Biztos egyébként, hogy ez a varázslónő-rajzolat "gonosz" és tetteik is biztos, hogy azok?
Azért tartom zseniálisnak ezt az ábrázolást, mert túlmegy a sokszor csak leegyszerűsítő jó-nem jó értéktengelyen, és nem idegen a újabb-kori fantasytól, ott van pl. Abercrombie 'Első Törvény'-trilógiája, ahol Gandalf mintegy parafrázisaként Bayaz, az Első Mágus bőven túlnő az egész Páholy-pereputtyon.
A mi szemszögünkből nézve gonosznak tűnik az, ahogy véghez viszi a dolgait, de a céljai alapvetően nem gonoszok - hosszabb távokban gondolkodva.
Szerintem Abercrombie érdeme abban rejlik, hogy hitelesen ábrázolta, hogyan gondolkodna és cselekedne egy elképesztő hatalommal bíró kvázi halhatatlan mágus, ha a célja a civilizációk fennmaradása lenne. Szóval a CDProjektesek szerintem, kisebb hibákkal, de jól követték ezt a kliséforgató utat, ráadásul más szemszögből közelítve ehhez, ők is csavartak egyet a képen, hogy még az ilyen nagy hatalmú egyének is tévedhetnek és lehetnek olyan dolgok, amiket nem vettek számításba. Ráadásul már könyvekben sem volt egy túl erős szövetség a Páholy.
__________________________________
Az "amnéziához" még. A készítők jól építették fel a világ bővülését.
Elsőnek szerintem Vizima és környéke remek választás volt, hisz az egyik novella itt játszódik, meg tudták ismertetni a világ alapjait, mindezt úgy, hogy Alvinon innen és a prófécián túl igazából egy helyi konfliktusra szorítkoztak többnyire, és ki tudták kerülni, hogy az egész bonyolult politikai hálót a játékosra zúdítsák. Ehhez is passzol az amnézia.
Sapkowski nem csak közgazdászként, hanem történelem imádóként is hitelesen tudta ábrázolni a kései, érett középkorra és kora újkorra hajazó fiktív világot, de az angolszász országokban nem ismert Witcher-világ első részében szerintem ellentétes hatást értek volna el, ha az Északi Királyságok szövevényes hálóját teljes egészében ábrázolják.
A második rész épp alkalmas volt arra, hogy egy kicsit bővítve megismerhetjük a háttérben lévő hatalmi viszonyokat, igazából szerintem remek döntés volt ez a királyoskodás, mert innen lehetett a már kiforrott harmadik részre dobbantani.
A második rész végére szerintem aki akarta, már külföldön is elolvasta a könyveket, vagy a lore-t a netről.
__________________________________
Szerk.: Mivel tavaly lett új gép újítva, így akkor vittem végig a kettő is. Aztán belekezdtem a harmadikba, a könyvek olvasása nélkül, de Skellige környékén meguntam, hogy második és harmadik rész tömve van egy csomó dolgokkal és szereplővel, amiket értenem kéne, de a szereplők leírásai azért nem segítenek olyan sokat.
Párhuzamosan olvastam, és játszottam. Szerencsére kijött a hetedik könyv és évvégén, így nem sokkal a játék befejezése után végeztem a könyvekkel is, így teljes a kép.
És Geralt lett az utltimate örök fiktív hősöm. 
