The Witcher 3: Wild Hunt

Hmm, nem is igazán a "boldog vég" kell, elég lenne egy kis pihenő is. A keserédes befejezéssel valamennyire meg is kapták a ~nyugalmat (bár Ciri átküldése Arthurékhoz nem tetszett) viszont a játék meg ebből rángatja ki őket és ezt, főleg ezzel az amnéziával, igazságtalannak érzem. Lehet ~folytatás helyett inkább jobban el kellett volna menni a based on irányba, elvégre a witcher hangulatú saját contentek/mondai adaptációk (Szalamandra, Báró, Erdő Asszonyai, Gaunter O'Dimm, stb) elég jól sikerültek.

ATÚ végén Yen felvázolja mi is lesz. Ezzel Trissnek (/írónak is) tisztában kellett lennie és ha Geralt visszatért a halálból, akkor valószínűleg Yen is életben van. Ha még önmagától ragadná meg az alkalmat fittyet hányva a következményekre, akkor valamelyest elfogadható lenne, de hát a Páholy megbízásából dolgozik. Na de erre majd a 2 után térek vissza, mert tényleg nem emlékszem, hogy tudott e róla, hogy Yen él, vagy pedig Fil és Síle titkolták előtte.

Fil egyértelműen a vezér. Kicsit sajnálom, hogy a többiekkel nem foglalkoztak annyit (3-ban sem). Az eredeti tervük Ciri eltűnésével ugyebár ugrott. Így jött ez a Saskiás meseállam, tündék, törpök, mindenki együtt - papíron idilli, de a "jó szándék" ott bukik meg, hogy ezt ők irányították volna. Ha Emhyr nem előzi meg őket, akkor valószínűleg előbb utóbb maguk cserélték volna le az északi vezetőket, méghozzá szemrebbenés nélkül. Sőt ugye már Vizimir meggyilkolásban is benne volt Fil keze.

Azzal a részével egyetértek, hogy Yen, Ciri és Geralt megérdemlik a "boldog véget", főleg azok után, amin keresztül mentek, bizonyos szempontból (e három szereplőt ért fizikai és lelki sérelmek terén) a játékok nem vonultattak fel egy Vilgefortz-szintű rohadékot, mert a könyvekben azért adta szenvedés rendesen mindhárom szereplő terén.

Bár ez most okoskodásnak tűnik, de semmi ilyen célom vele, viszont ez egy szerepjáték, és mivel a ATÚ-ban még az utolsó oldalakon is egymásnak megy Yen és Triss Geralt kapcsán, így szerintem nem véletlen, hogy Trisst tették meg a másik választható "útnak" (jó, ezen az alapon Fringilla Vigot is beleszőhették volna a kapcsolati ágba, bár az már túlzás lenne ). Hogy Triss megérdemli-e vagy sem, azt mindenki egyénileg eldöntheti, és ebben erős a játék. Sokkal rosszabb lett volna, ha egyedüliként erőltetik a Yen-vonalat és nincs választás. Mindkét fél mellett szólhatnak "érvek" és "ellenérvek".

Hmmm... Síle és Filippa karaktereit a játékokban egyáltalán nem tekintettem gonosznak, hanem arrogánsnak, akik sütögetik a saját pecsenyéjüket, újabb hatalmi ágként, ami, szerintem nagy vonalakban meg is felel a könyvekbeli "a háttérből segítjük a világot, mert idióták" vonalnak. Sőt, amit Triss mond, amikor kiszabadítja Geralt a kettő végén, van igazság a szavaiban, Filippa már a könyvekben is domináns volt a Páholyban vagy próbált az lenni. Szóval én nem látok olyan nagy eltérést a könyvekhez képest.

Biztos egyébként, hogy ez a varázslónő-rajzolat "gonosz" és tetteik is biztos, hogy azok?

Azért tartom zseniálisnak ezt az ábrázolást, mert túlmegy a sokszor csak leegyszerűsítő jó-nem jó értéktengelyen, és nem idegen a újabb-kori fantasytól, ott van pl. Abercrombie 'Első Törvény'-trilógiája, ahol Gandalf mintegy parafrázisaként Bayaz, az Első Mágus bőven túlnő az egész Páholy-pereputtyon. A mi szemszögünkből nézve gonosznak tűnik az, ahogy véghez viszi a dolgait, de a céljai alapvetően nem gonoszok - hosszabb távokban gondolkodva.

Szerintem Abercrombie érdeme abban rejlik, hogy hitelesen ábrázolta, hogyan gondolkodna és cselekedne egy elképesztő hatalommal bíró kvázi halhatatlan mágus, ha a célja a civilizációk fennmaradása lenne. Szóval a CDProjektesek szerintem, kisebb hibákkal, de jól követték ezt a kliséforgató utat, ráadásul más szemszögből közelítve ehhez, ők is csavartak egyet a képen, hogy még az ilyen nagy hatalmú egyének is tévedhetnek és lehetnek olyan dolgok, amiket nem vettek számításba. Ráadásul már könyvekben sem volt egy túl erős szövetség a Páholy.

__________________________________

Az "amnéziához" még. A készítők jól építették fel a világ bővülését.

Elsőnek szerintem Vizima és környéke remek választás volt, hisz az egyik novella itt játszódik, meg tudták ismertetni a világ alapjait, mindezt úgy, hogy Alvinon innen és a prófécián túl igazából egy helyi konfliktusra szorítkoztak többnyire, és ki tudták kerülni, hogy az egész bonyolult politikai hálót a játékosra zúdítsák. Ehhez is passzol az amnézia.

Sapkowski nem csak közgazdászként, hanem történelem imádóként is hitelesen tudta ábrázolni a kései, érett középkorra és kora újkorra hajazó fiktív világot, de az angolszász országokban nem ismert Witcher-világ első részében szerintem ellentétes hatást értek volna el, ha az Északi Királyságok szövevényes hálóját teljes egészében ábrázolják.

A második rész épp alkalmas volt arra, hogy egy kicsit bővítve megismerhetjük a háttérben lévő hatalmi viszonyokat, igazából szerintem remek döntés volt ez a királyoskodás, mert innen lehetett a már kiforrott harmadik részre dobbantani.

A második rész végére szerintem aki akarta, már külföldön is elolvasta a könyveket, vagy a lore-t a netről.

__________________________________

Szerk.: Mivel tavaly lett új gép újítva, így akkor vittem végig a kettő is. Aztán belekezdtem a harmadikba, a könyvek olvasása nélkül, de Skellige környékén meguntam, hogy második és harmadik rész tömve van egy csomó dolgokkal és szereplővel, amiket értenem kéne, de a szereplők leírásai azért nem segítenek olyan sokat.

Párhuzamosan olvastam, és játszottam. Szerencsére kijött a hetedik könyv és évvégén, így nem sokkal a játék befejezése után végeztem a könyvekkel is, így teljes a kép. És Geralt lett az utltimate örök fiktív hősöm.

@JIB

Szóval a fő bajom Trisszel, hogy nem érdemelte ki ezt. A könyvekben a tétlenségével, a játékokban a megtévesztéssel. Könyves hibáira rá lehet húzni a gyávaságot, a játékok Trisse viszont tudatosan cselekszik Geralt ellen/akadályozva a Páholy parancsait követve. Ezért is írtam a Fringilla párhuzamot, ugyanez a szituáció viszont ő helyesen döntött. Sajnálom is, hogy a 3 nem foglalkozott vele annyit. BW-ben elfért volna.
De igazából így pontosabb: Yen és Ciri jobban megérdemlik azok után amiken keresztülmentek - a teljes sagaban és a végjátékban is. Sapkowski uram nagy kópé, a ATÚ-ban vagy négyszer is belógatja, hogy a következő oldalon már jön a hepiend azonban végül maga a setting fordul a hősök ellen. Ez az amnéziás nullázás könyvet nem ismerőknek tökéletes bevezetés volt, de folytatás első felvonásának (amivé, egyetértek, valószínűleg csak a 2. rész fejlesztésének kezdetétől lett) már kevésbé hiszen több karakter áldozatát teszi semmissé.*
Függetlenül a hibáitól és ahogy érzek iránta, Trisst azért én az egyértelműen pozitív karakterek közé sorolnám. Filippa és Síle ilyen szempontból jobban el lett rontva a játékokban. Gonoszként vannak beállítva, holott a könyvek alapján arrogáns picsák, ugyanakkor tiszteletreméltóak.

(*Játékok a post-saga idő miatt nem foglalkozhattak velük épp ezért várom nagyon Geralt csapatát a sorozatban és természetesen kíméletlenül ízekre szedem, ha nem az elvárásoknak megfelelően lesznek ábrázolva.)