Milyen könyvet olvastok mostanában?

Megvan a teljes Hősnek való vidék-trilógia, de még csak az első kötetet olvastam, Az acél emlékét. Ez alapján, ha nem is kiemelkedő, de egy jó fantasy regény.

A későbbi köteteket túlírtnak tartják, a második részt toporgónak egyesek. Aki ez utóbbit valamilyen szinten mégsem tekinti negatívumnak, azt hozza fel, hogy a trilógia lényegében annak ábrázolása, hogy egy háború hősei hogyan tudnak megélni egy olyan világban, ahol úgy gondolják, nincsen szükség hősökre, azok a háború szükséges "rosszai". Tulajdonképpen kallódó, identitászavaros, kiégett karakterekről szól, akiknek végül egy újabb fenyegetéssel kell szembenézniük.

A világábrázolás nagyon jó, fokozatosan adagolja az információkat, és majd a későbbi kötetekben fog minden értelmet nyerni. A kiriath és dwenda fajok szerintem éppen azért érdekesek, mert érződik, hogy a fejlett technológiát a kései, érett középkornak megfeleltethető emberi világ miként látná, és mennyire nem is értené. Az itteni istenek nagyon elborultnak, sőt, van egy olyan érzésem, hogy nem is feltétlen azok, csak annak tűnnek.

Amiért Morgan trilógiáját szerintem részben felkapták, hogy ez egyik férfi karakter homoszexuális, a másik meg egy ősi, a korábbi háború végén eltávozott technokrata faj tagjának és egy embernek a női leszármazottja, tehát egy félvér és leszbikus. Az utóbbiban talán nem vagyok biztos, hogy teljesen túl jól sült volna el az első kötet alapján, viszont passzol ahhoz a karakterhez, aki nem találja a helyét a két identitás, leszármazás között. A barbár karakterében szerintem jól eltalálta, hogyan érezne egy putrividékről a civilizációba került, majd visszatérő férfi, hogyan látná egykori önmagát és a törzset, ahol felnőtt.

Az első kötet alapján Ringil Eskiath "melegsége" egyrészt igen, polgárpukkasztás is, ugyanakkor nagyon jól megírt és tökéletes választás. Egy dicső háború győztese, ultimate hőse hogyan vergődhetne évekkel később egy eldugott kis faluban, kissé már elhízva, egy meglehetősen prűdből még prűdebbé váló társadalomban, ha nem így? Elvileg, ha nem lenne ez az orientációja, minden a lába előtt heverne, nők, vagyon, elismerés, főleg, hogy neves családja sarja. Így azonban a szerző tudott egy csavarni a karakterén, főleg, hogy évek múlva még egyszer a segítségét kérik. Innen indul a történet.

Morganhez megszokottan szabad szájú párbeszédekkel találkozhatunk, és igen, ezt nem is annyira ez epikus szerzők (pl. Gemmel, Ryan, McClellan) felől kell megközelíteni, és még nem is Marin felől (low fantasy), hanem inkább Abercrombiet vehetjük példának, tehát ez inkább grimdark.

És egy kis "figyelmeztetés", amit a molyon sokan meg is ejtettek szintén: aki nem tud túllépni azon, ami csak pár oldal a könyvben, max. tíz oldal, itt a homoszexuális szexet is úgy ábrázolja Morgan, olyan naturálisan, ahogy a korábbi könyveiben a heteroszexuálisat, az ne vegye meg. Igen, leírja, részletesen, ki, hogyan, hová, miként hatol be, hova élvez, hogyan nyeli, hova folyatja, mit fog meg és társai. Szóval, aki kiakadna ezen, az bele se kezdjen, viszont, aki a szereti a szerzőt, a stílusát, nem is értem, miért ne lehetne ezen túllépni vagy miért probléma ez (hisz már az elején egyértelmű Ringil szexuális orientációja).

Richard Morgan fantasy regényeiről várnám majd a beszámolókat. Ha még mindig tervben vannak. Felvettem a kívánságlistámra, de egyszerűen annyi került fel rá az utóbbi hónapokban, hogy ki tudja mi lesz belőle...

Neil Gaiman - American Gods
Hát ezzel egy jó darabig elvoltam, de nem teljesen erre számítottam. Nem egy ilyen visszafogott, misztikus művet vártam, de Gaiman stílusa magával ragadja az embert. Ahogyan a karaktereit írja az lenyűgöző, minden gond nélkül átjön a jellemük, személyiségük. A sztori se teljesen lineáris, de végig érdekes marad, hogy az író merre akarja vinni most a történetet. Az a pár kitérő fejezet is sokat adott az elmélyüléshez. Persze emiatt kicsit hosszú, bizonyos sztoriszálak kicsit ellaposodnak, de mivel viszonylag sűrűn vált helyszíneket, nagy problémát ez nem jelent. Érdekes olvasmány volt, végig lekötött.

Terry Pratchett - Sourcery
Egy ideje próbálom a Korongvilág regényeket sorrendbe olvasni, és bár az első pár darab még nem hozza teljesen azt az élményt, amit a szériától várunk, azt nem hittem, hogy a Sourcery ennyire frusztráló lesz. Felesleges karakterek, kiszámítható történet, és semmilyen hangulat jellemzi a könyvet, ami egy nagy visszalépés a Morthoz képest. Talán az utolsó harmada értékelhető pozitívan, ahol már érzékelhető a széria stílusa, de addigra már késő. Talán az eddigi leggyengébb a sorozatból.

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-