Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.
Nos...elég érdekes élmény volt ez. Amikor megvettem és láttam, hogy mindössze 184 oldal terjedelmű, nem tudtam hová tenni, ugyan is a tartalom leírása alapján minimum 400 oldalra számítottam.
Aztán elkezdtem olvasni, és olyan érzésem volt, mintha egy írói vénákkal ellátott diák házi dolgozatát, házi fogalmazását olvasnám, amit minél előbb le akar adni, hogy megkapja a csillagos ötöst félévkor. Kis túlzással, de az első 10 oldal alatt annyi minden történt, mint más regényeknél 50-60 oldal alatt szokott. És ez nem csak a cselekményre igaz, hanem a karakterépítésre, a világ(ok) bemutatására, a cselekményvezetésre, szóval mindenre. Netszerte azt írják, egy ifjúsági regény ez, így betudtam ezt a kapkodást ennek, ám ettől még eléggé nehézkesen indult be számomra a kémia. Ehhez - a fentebb leírt dolgod mellett - nagyban hozzájárult még az elég egyszerű, már-már hétköznapi fogalmazásmód is, ami nélkülöz minden egyedi írói stílust. Tehát tényleg, mintha egy az átlagnál egy picivel több tehetséggel megáldott, szorgalmas diák írta volna. Viszont mégsem bántam meg, hogy nem adtam fel és kapott tőlem még egy esélyt, mert összességében nagyon élveztem. Nincs üresjárat, végig pörög, és minden kapkodása és a lassú építkezés elhagyása ellenére is képes volt magába szippantani és nem hagyta, hogy elveszítsem a fonalat. Már a második rész is megvan, a záró kötet pedig elvileg holnap jelenik meg kis hazánkban, így legalább nem kell hónapokat várnom a folytatásra. 
Szóval összességében tetszett, és ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy nem hétköznapi (sok értelemben) ifjúsági regényt olvasni, aminek pár nap alatt a végére lehet járni. Sőt. Ahogy néztem, a 2. rész is hasonló terjedelemmel rendelkezik, és van egy sanda gyanúm, hogy a záró darabnál se lesz másképpen, így akár az egész trilógiát "le lehet tudni" pár nap alatt.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
