The Witcher 3: Wild Hunt

Nálam a sorrend:
2012: Witcher 1-et közel öt év késéssel végigvittem. Rendesen végigmentem a teljes sztorin, rengeteg órám van benne, de addigra a játékmenet és a grafika is elöregedett, a sztori sem fogott meg igazán, alapvetően elismertem, hogy minőségi darab, elszórakoztam vele, de nem ez lett életem játékélménye. Aztán többször megpróbáltam a második részt, tudom, hogy jó élmény lett volna, de valahogy soha nem sikerült rákapnom, ahhoz is közel hat év kellett, hogy bevezető ostromhoz átjussak.
2013: Elvittem magammal egy útra az Utolsó kívánságot, majd hazafele a repülőn elkezdtem olvasni. Azonnali szerelem. Itthon folytattam a második és a harmadik kötettel, majd 2014-ben a negyedikkel. Utána nagyobb szünet, úgy voltam vele, hogy kivárom, mire kijön az összes kötet, és csak akkor fogom befejezni a regénysorozatot.
Közben valamikor megvettem a TW3 GOTY kiadását, és ültem rajta talán másfél évig.
2017: Itt az ideje felkiáltással feltelepítettem a Wild Huntot, beszereztem az elmaradt három regényt, és újrakezdtem az egészet az első kötettől. A játék piszkosul tetszett, és mivel friss volt a könyvélmény is, lehetőségem volt összehasonlítani a kettőt, meg kiolvastam minden játékbeli kötetet és papírfecnit, belevetettem magam a wikipédiába is, tehát igen intenzív Witcheres hónapjaim voltak tavaly novembertől.

Tehát én is valóban a TW1 miatt ismertem meg a könyvsorozatot, de ha nem olyan a Wild Hunt, amilyen, akkor engem a játékos vonulat hidegen hagyott volna, és maradok a regényeknél.
(Apropó, a nyolcadik kötet még hátravan.)

Mind a könyvek, mind a Wild Hunt történetvezetésével és karakterábrázolásával vannak problémáim, de összességében fantasztikusnak tartom mindkettőt. Engem kissé bosszant a többi fórumon a játékosok sértettsége, mely szerint vesszen Sapkoswki, mert lenézi a szentséges gamer műfajt, meg különben is, írt pár középszerű szart, a CDPR nélkül semmit sem érnének az ócska firkálmányai, sőt, nem is lett volna szükség a Vaják sztorikra a játékokhoz, szóval páran erősen túltolták. Lehet, hogy a CDPR önállóan is össze tudott volna rakni egy világot, illetve megvehették volna más fantasy regények jogait is, de ehhez a nagy sikerükhöz éppenséggel pont Sapkowski agyszüleményét használták fel. Félreértés ne essék, a Vaják regények világméretű sikeréhez kellettek a játékok, nem azt mondom, hogy az író minden magyarázkodása, követelése, hisztije és panasza jogos, de rühellem, amikor a könyvek minőségét is ennyire lefikázzák. (A józan kritika megint más.)
Inkább szomorú, hogy a szórakoztató irodalom ilyen kellemes, csavaros, érdekes darabjai egyszerűen elvesznek a semmiben, ha nem kapcsolódik hozzájuk egy méretes hype, és még ki tudja, hány ehhez hasonló gyöngyszem rejtőzik a világban a siker minden esélye nélkül, csak mert nem angol nyelven íródtak, és/vagy nem készült belőlük játék, film vagy sorozat.

Szóval. Lehet, hogy amennyiben a CDPR jogi osztályán dolgozok (van egyáltalán ilyenjük, vagy ügyvédi irodákkal működnek együtt? a lényegi kérdések), és kapok egy személyeskedő keresetet, mely szerint a cég átverte az írót, meg kapja be a CDPR, és fizessenek neki tízcsillió dollárt, akkor felszalad a szemöldököm a hajtövemig, de így kívülállóként úgy vélem, hogy bármilyen arrogáns is Sapkowski, valamennyi lóvét nyugodtan hozzávághatnának.