Divinity: Original Sin 2

Én baromira élveztem az első pillanattól az utolsóig!!! Semmit nem tudtam a lore-ról, az első részt 3-4 próbálkozás után lecsaptam a gépről, mert nagyon nem jött be. Imádtam a poénokat is benne!!!

Nem az igazi... Leginkább a lore nem jön be. Poénnak elmegy, na de szóviccből egész világot építeni? Gameplay szempontból biztos jó ez a bárki lehet bármi, de a fix class szerintem kell a karakter...um, karakteréhez. Sibill pl akarata ellen kiképzett gyilkológép, akkor miért is legyen belőle pl cleric? Mindegy, marad a default a társaknál, talán easyn ebből nem lesz gond.

Aztán ott a személyiség. Egyfelől tetszik, hogy lazán lehet passzolni questeket. Volt valami őrült? nő aki a gyerekéről? magyarázott, lazán kihátráltam, hogy oké nem, de úgy vettem észre, hogy ezzel is zárult. Questlog is folyamatosan noszogat, hogy vágjam csak bele a kést a börtön nagykutyájának az arcába, jó lesz az és már meg is pattanhatunk a szigetről! Ehelyett inkább futom a köröket, mert nyilván ez majd több xp-t ad, az meg ugye a fejlődés miatt csak kellene. Szövegek megint nehezek; általában szívesen segítek az rpgkben (bár ez leginkább a +xp-ből adódik), de így a játékról semmit nem tudva vagy a mindent bevállalok vagy később a korábbi x miatt szopok módszer marad. Belenéztem origin karakterbe, ott még jobban borul a dolog. RP-vel futottam el a börtön kapujáig. 90%-ban ugyanazokat mondhatja minden szituációban, mint a custom, amik eléggé ellentétesek a RP-only szövegeihez képest. Kapu esemény megbeszélésénél ott volt ugyan a default, de ha teljesen én játszanám őt, azt a szöveget nem használnám.

Valószínűleg egy 2./későbbi végigjátszásnál jobb lenne már az élmény, de az a baj, hogy egy ilyen nehéz ismerkedés után nem sok kedvem van egynél többször leülni elé.

Lehet egy sima self-insertes mágust kéne indítani, de az meg olyan unalmas.