George R. R. Martin - Fire & Blood
Említettem előzőleg, hogy ebbe belekezdtem, és bár több részét már olvastam előtte, azért mégis tudott egy-két újdonsággal szolgálni Westeros történelmével kapcsolatban. Érezhető az is, hogy a részek között stílusbeli különbségek is vannak (pl. a Sárkányok tánca leírása egészen elüt a könyv többi részétől), amit annak rovok fel, hogy máskor íródtak. Három nagy részre osztható a könyv: a Targaryen hódítás, Jaehaerys hosszú királysága és a Sárkányok tánca és következménye. Alapvetően egy jó olvasmány volt, ami igazán nem ment bele túlságosan a meglévő titkok feltárásába, de pár újjal is tudott szolgálni, amiknek rendkívül örültem. A részek közül meg Jaehaerys uralkodása tetszett a legjobban, mivel megpróbálta reálisan szemléltetni, hogy miképp konszolidálódott a Targaryen uralom a Hét királyságban. Furának tűnhet, hogy a harcok leírása és a csavaros fordulatok helyett az "unalmas" törvényhozások, a királyság infrastruktúrájának a fejlesztése, stb. fogott meg jobban, de az írást meggyőzőnek és logikusnak éreztem, míg a tánc néhol kissé erőltetett volt, illetve nem igazán voltak pozitív szereplői. Kíváncsi vagyok, hogy mikről fog írni Martin ennek a Targaryen-históriának a második részében, de inkább legyen kész a 6. Tűz és jég dala könyvvel.
Paul Féval - A púpos
El akarok kicsit szakadni a megszokott témájú könyveimtől, ezért próbáltam olyanokat találni az otthoni könyvek között, amik érdekesek lehetnek. Az első ez volt, pusztán szentimentális okokból, mivel gyerekként az egyik bátyám nagyon szerette az ebből készült sorozatot, a Lagardére lovag kalandjait. Bár alig tudtam már mi a sztori, arra emlékeztem, hogy a nagyszerű magyar szinkron mellé milyen fura, vicces nevekkel van tele, amikre szinte mind emlékeztem. A könyv egy elég könnyed olvasmány volt, egy egyszerű kalandregény, ami szegényes a leírások terén, de karakterekben és párbeszédekben verhetetlen. Van itt sablon dögivel, pl. a humorral szolgáló komikus karakterek (Cocardasse és Passepoil), a velejéig romlott cselszövő (Gonzague herceg), az "erényes szűz" (Aurore) és persze a hős, már-már tökéletes lovag (Lagardére). Emiatt kissé egyszerű is a sztori, ami miatt nehéz komolyabban venni a művet egy irodalmi szempontból, de szórakoztatni végig szórakoztat. Szolgál csavarokkal is, amik kissé árnyalják a karakterek szerepét és jellemét, illetve néhány érdekes témájú párbeszédekkel is szolgál, de ezek csak ritka esetek. Kellemes olvasmány volt.
George R. R. Martin - Game of Thrones
Na ennyit a nem megszokott témájú könyvek olvasásáról
Anno megfogadtam, hogy újraolvasom a szériát, és mivel valszeg nemsokára végre érkezik a következő könyv (a sorozat végéről nem is beszélve), úgy gondoltam, hogy belekezdek ebbe az embert próbáló feladatba. Természetesen tetszett a könyv, és viszonylag könnyen is ment az olvasás még az unalmasabb fejezeteknél is. Újraolvasva pedig felfigyel az ember a kisebb szerepekre, akik a későbbi könyvekben kapnak jelentőséget, illetve hogy már olyan jellemzőkkel illeti őket, ami utal a későbbi cselekedeteikre. Az is érdekes volt, hogy miképp hatott a sorozat a könyvről alkotott emlékekre (pl. Dany és Drogo násza). De alapvetőleg nem változott a véleményem a könyvről. A szereplők, a párbeszédek, a jelenetek (pl. "The first sword of Braavos does not run."), stb. minden nagyszerű. Ebben még nem éreztem a leírások eltúlzottságát, illetve nem tűnt semmi feleslegesnek. Nagyszerű könyv...
Jelenleg ennyi, ebben a hónapban két klasszikus mű lesz terítéken, de még nagyon az elején vagyok az elsőben...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
