Victor Hugo - A párizsi Notre-Dame
Féval után kíváncsian vártam, hogy a francia romantika egyik legnagyobb írója mennyivel tud többet, illetve miért is lett világhírű. Nem tudom, hogy Antal László fordítása mennyire helyes, mennyi a ferdítés, de ez alapján felemás véleményem van a könyvről. A legnagyobb negatívuma összesen kb. 100 oldalnyi értekezés olyan témákban, mint "hogy is nézett ki a középkori Párizs", vagy "milyen király a gótikus építészet, és milyen kontárul elrondítják őket", stb. Hugo előszeretettel fejti ki a véleményét, ami nem rossz dolog, sőt, már az elején felemeli szavát az ilyen épületek védelme érdekében, de sok esetben a leírásai ugyanannyira tárgyilagosak, mint Févalnál, csak sokkal hosszabban fejteget. Maga a történet pedig minimális, viszont egyrészt mellékszereplők szemszögéből láthatjuk kibontakozni, illetve a főbb szereplőket nem lehet egyszerű sablonokba beskatulyázni. Az előbbi azért fontos, mert nem azonnal derülnek ki fontos információk a szereplőkről, hanem szép lassan adagolja az olvasónak, az utóbbi pedig azért lényeges, mert mélységet ad a karaktereinek (pl. Claude Frollo főesperest egy teljesen normális embernek írja le, aki az egyház és a tudománynak szentelte egész életét, ám az Esmeralda utáni vágy egyszerűen felemészti). Amúgy a csavarok picit kiszámíthatóak, de mindent összevetve egy klasszikus sztorit eredményez. Az értekezések és a nem túl érdekes leírások kissé elvettek a könyv élvezetéből, ami miatt nem is kezdenék bele egyhamar egy Nyomorultakba, ha az is hasonlóan lett megírva.
Charles Dickens - A Tale of Two Cities
Ezt anno nem tudom miért vettem meg, de olvasni csak most olvastam el először. Nem hittem, hogy az angollal gond lesz benne, hisz nagy általánosságban angolul olvasok, de rá kellett jönnöm, hogy miért is olyan nagy név angol honban Dickens. Választékosan, terjengősen ír, fogalmaz, már-már szükségtelenül írja körül az adott helyszínt, személyt, vagy történést. A történet nem szokványos, mivel egy viszonylag hosszabb távon foglalkozik a szereplőkkel, akiket összekapcsol a címbéli két város, London és Párizs. Eleinte nem is tudtam, hogy merre akar haladni, de mivel a francia forradalom idejében is játszódik, a végső csavarra elég gyors rájöttem. Amúgy nem egy bonyolult regény, a karakterei egyszerűek, sablonosak, viszont unalmasnak nem teljesen mondhatók. Talán a legnagyobb meglepetést Madame Defarge karaktere hozta, aki bár bizonyos szinten egyszerű, mégis számomra a regény kiemelkedő szereplője lett. Ezért a könyvért se voltam túlságosan oda, de a vége nagyszerűre sikerült, és a klasszikus karakterei elcipelték addig, hogy élvezhető legyen.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
