Megkaptam ajándékba a
Sekiro: Shadows Die Twice-t, életemben nem játszottam még Soulsborne-típusú játékkal, és eddig nem is éreztem szükségét, hogy belekezdjek. Ez a játék viszont már az elejétől fogva érdekelt, tetszett a főszereplő (a Félkarú Farkas), a misztikummal kevert középkori japán környezet.
Durván addiktív, tegnap este óta tíz órát toltam bele, amit még egy játékba sem egyszerre ilyen rövid idő alatt.
Konkrétan a Leláncolt Ogre meg a fehérköpenyes Shinobi vadász kifogtak rajtam egy ideig, de nem hagyott nyugodni, lenyomtam őket.
SPOILERElőbbinél megcsináltattam a tüzes kart, azzal lett meg. A másiknál a belelépek a támadásba és letaposom a fegyverét, amit a kiírt a képernyőre, egyszerűen nem ment, pedig a templomnál a Haláltalannal simán sikerült - viszont a balta-protézissel meg lett elsőre.
Egyelőre még nem bosszantott fel, de ezek még úgy gondolom a könnyebbek közé tartoztak, mivel az elején szerepelnek.
Fantasztikus a környezet, a vonóhoroggal való mozgás pedig legalább annyira folyamatos és könnyed tud lenni, mint a tavalyi Spidermanben.
