Első trailerét kapta a Netflix The Witcher sorozata [hozzászólások]

A könyvek szerintem is zseniálisak (bár megvettem, a nyolcadikat még nem olvastam el) és nagyon tetszett, hogy Sapkowski játszott a zsáner szabályaival, ráadásul az utolsó kötetben volt bátorsága újítani, és az egész megváltó-szuperhős-kiválasztott témát új szemszögből vizsgálni, megmutatni, hogy milyen sötét és fájdalmas sorsok "finomodnak" epikus legendákká.

Imádtam a Witcher első részét a játékok közül, akkor, bő tíz évvel ezelőtt nagyon nagy hatást tett rám, éppen ezért választottam 2017-ben az új gépemhez a Witcher második és harmadik részét, ekkor olvastam el a könyveket is. Ezután alapvetően kiütközött, hogy a játékok első részét érdemes erősen külön kezelni, inkább tekinthető egy lelkes fanfictionnek, mint bármi másnak.

Noha a játékok nem számítanak hivatalosan a kánon részének, mégis azt mondom, hogy készítők zseniálisan találták meg azt a lebegő szálat, ami bizonyos fokig megragadható volt (a Cirit menekülése után üldöző Zord Vadászat, Eredin a könyvekben is volt olyan érdekes karakter, hogy az olvasó/játékos egyaránt kíváncsi legyen arra, hogy a vele való konfrontáció hová vezet), hogy egyfajta mégiscsak folytatást építsenek fel a fagyott jövő próféciával megspékelve. Szerintem ez volt az egyetlen lehetséges és értelmes "folytatás".

Nekem semmi bajom nem volt a világvége toposszal, mert a remek mellékszálak ügyes hozzácsatolása ehhez a főszálhoz adott bőven elég minőségi alapot, hogy ha nem is a könyvekkel egy szintűnek, de azt igencsak megközelítőnek tekintsem. Nem akarok "fannak" tűnni, de úgy láttam és éreztem, hogy a készítők alapvetően megértették a legtöbb karakter jellemét, a motivációikat, a viszonyaikat, megértették Sapkowski világának és társadalmának működését, és jól is ábrázolták azt.

Abban van némi igazság, hogy ezt az egészet részben a zseniális párbeszédek és karakterek adták el, de a Báró és az Erdő Asszonyainak történetszála igen kimagasló, simán egyenértékű a szememben Sapkowski alkotásaival, Novigrad és Skellige egy kicsivel a lemarad a veleni sztori mögött, de még így is bőven magasabban áll a horizonton a játékos felhozatalban, konkrétan a PS4-es exkluzívak érnek fel hozzá (meg a Kingdom Come Deliverance, bár időhiány miatt a háttérbe szorult kicsit). ÉS akkor még nem is beszéltünk a két kiegészítőről, ahol nem adták alább a szintet.

Kinek mi, nekem a másodiktól tetszett igazán, ott ütközött ki igazán a sorozat humora, meg abban voltak a legjobb novellák (A Little Sacrifice; Something More). Egyedül a hatodik könyvvel szenvedtem meg picit, nem volt jó húzás egy rakás random szereplőt behozni és az ő szemszögükből mesélni - meglehetősen elnyújtott ideig.

Azzal ~egyetértek, hogy CDPR valószínűleg kellemesebb társaság lehet, de azért a játékok története igencsak gyenge, ha nem a karakterekre koncentrálunk: W1 egy amnézia klisén keresztül elmesélt "újabb Ciriről" szól, meg felvezet egy sablon világvégét, W3 meg lényegében ezt a világvégét használja fel, és csinál az egészből sokadik világmegmentős fantasy befejezést. Egyedül az Assassins of Kingsre mondanám, hogy az valóban egy jobban összerakott és kigondolt sztori - talán épp ezért is érezhetően rövidebb a játék, én mindenesetre magasan azt tartom a legjobbnak.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Kövezzetek meg, de nekem csalódás volt a könyv a második résztől kezdve (az első nagyon tetszett). Ezen kívül Sapkwoski egy igen ellenszenves figura, szemben a CDPR-al, akikkel sokkal kellemesebb lehet együtt dolgozni. Mindezek fejében én nem igazán örülök ennek az irányvonalnak, ugyanis ez a ritka esetek egyike, ahol inkább a játék alternatív storylineját követném.