Lassan már gondolom egyértelművé válik, hogy a téma megszállott tanulmányozója vagyok. Közre játszott nagy valószínűséggel az is, hogy a dokumentumfilmek, filmek, sorozatok mind ilyen népi hősökké magasztalják a kártelfőnököket. Akiktől azért rettegünk és elítéljük mindazt, amit csinálnak, de titkon mégis igencsak érdeklődünk irántuk és néha még szimpatizálunk is velük (főleg a Wagner Moura által megszemélyesített Escobarral!). Én ugyanígy vagyok magával a piaccal is. Próbálok minél több információt beszerezni, hogy átfogóbb képet alkothassak az egészről. Minél több író, annál több szemszög és vélemény. Még ha nem is 100%-ban igazak a leírtak és van bennük némi ferdítés, akkor is esélyes, hogy a legnagyobb hányada helytálló. Az "El Chapo" sorozat van jelenleg terítéken, nagy erőkkel nézzük jelenleg a 2. szezont. Ezért is ültem ismét a google elé, hogy találjak egy újabb remek könyvet a témában. A "ZéróZéróZéró", "Narcoamerica" és "A kábulat ára" könyvek után egy egészen másféle megközelítéssel sikerült találkoznom. A három diplomás Tom Wainwright közgazdasági szempontból elemzi a drogpiacot. Külön fejezetet szánt a "legális serkentőknek" és az internetes drogárusításnak is, amikkel ez idáig nem igen, vagy csak alig foglalkozott általam is olvasott könyv. A végeredmény végül mindig ugyanaz. A 20. század legelején meghirdetett drogháború eleve halálra ítélt öltet volt és a mai napig nincs ötletük (vagy nem fűződik hozzá érdekük...) az országoknak, hogy mit is kellene tenni. Próbálkoztak itt már koka irtással és karetelfőnökök kiiktatásával, semmi eredményre nem vezetett. Pontosabban de. A koka levél árának felsrófolása annyira eredményes, hogy ha háromszorosára sikerül feltornászni a levél árát, akkor a végleges utcára kerülő termék ára nem egész 1%-al drágul. Halott ötlet. Felipe Calderón ugyebár háborút hirdetett és közölte, hogy leszámol a kártelekkel. Leköszönésekor verte a mellét, hogy 25 nagykutyát sikerült kiikszelnie a palettáról. Ennek az volt az eredménye, hogy Mexikóban minden eddiginél magasabbra rúgott az erőszakos halálesetek száma, patakokban folyt a vér, minden 30 percben megöltek egy embert. Ezek természetesen csak azok, akikről hivatalos feljegyzés van. A drogexport mennyisége nem csökkent, a kártelek által toborzott fiatalok száma drasztikusan megnőtt. Gratulálunk, szép eredmény elnök úr! A szerző jól rámutat, hogy fogyasztói oldalon kellene első körben beavatkozni. Megfelelő okítás, rehabilitációs programok, ellenőrzés. Csökken az illegális kereslet, csökken az illegális piac, egyre kevesebbet lehet értékesíteni. Persze ez csak leírva ilyen egyszerű, de Már Johann Hari is megírta "A kábulat ára" című könyvében, hogy a Portugáliában kísérleti jelleggel legálisan üzemelő ellenőrzött körülmények közötti drogfogyasztás hatására 97%-al visszaesett a bűnözés a régióban és 93%-al csökkent a túladagolások száma. Nem rossz eredmény, igaz? Természetesen ahol mélyszegénység van és az alvilág a törvényes rend, mert az állam és a hatóságok tehetetlenek, ott nem kivitelezhető ilyesmi sajnos.
Nixon elnök több, mint egy emberöltővel ezelőtt habzó szájjal üvöltött az Ovális irodában, hogy tűzzel-vassal küzdeni kell a drogok ellen. Eltelt több, mint 50 év és soha nem volt jobb időszak a drogkártelek számára. Elgondolkodtató.
Jó szívvel tudom ajánlani bárki számára, mert érdemes betekinteni néha az élet sötét oldalára is. Én legalábbis így gondolom. Bár a tudatlanság áldásos.
Ha bárki tud nekem a fentebb felsorolt könyvek mellé ajánlani valami igazán jót a témával kapcsolatban, azt nagyon szépen megköszönöm!!!
